Zenés, versszínházi előadás Vörösmarty Mihály műveiből, a 220 éve született költő emlékére. Előadják: Tallián Mariann színművész, hegedűs, Lázár Balázs színművész, valamint Csörsz Rumen István régizenész. „Mi tilt jobbá válnotok?” „Mi a kevés? erő vagy az erény?” „Hol a nagyobb rész boldogsága?” „Mi az, mi embert boldoggá tehetne?” „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” „Szegény magyar költő, mire virradsz te még?” „Vörösmarty versei kiégetik a papírt…” Pilinszky János „Mi dolgunk a világon?” Égető kérdés emberként, magyarként, a XXI. század soha nem látott, globális és nemzeti kihívásokkal teli korában. S mivel a tehetség és igazság időtlen, a XIX. század legegyetemesebb és legsokoldalúbb magyar alkotójától, a 220 éve született Vörösmarty Mihálytól érkezhet e kérdés és a válasz is egyben a mának, hiszen prófétai látomással írta le előre a következő két évszázad borzalmait, miközben hitte és vallotta, hogy: ”Lesz még egyszer ünnep a világon…” A magyar költészet nem lenne Vörösmarty Mihály lírája nélkül az, ami: a bölcsesség és a higgadt végiggondoltság éppúgy jellemzi szerteágazó művészetét, mint a szenvedély és a végletekig szókimondó indulatok. E sokarcú lírából táplálkoztak, tanultak és merítettek erőt a későbbiekben is költő utódai. Kulturális örökségünk közvetítésében Vörösmarty életműve kiemelkedő jelentőséggel bír. A „Mi dolgunk a világon?” című versszínházi előadásban elhangzó költemények mintegy egymásnak felelnek egy dramatizált játék, líratörténet keretében, melyhez korabeli dallamok, motívumok felhasználásával megzenésített versek társulnak. Az összeállítás gerincét a közismert Vörösmarty költemények adják, miközben a műsor szándéka a lírikus szellemiségének megelevenítése, hogy munkásságát értő, élő közelségbe hozzuk a ma befogadója számára is.
Micimackó, Malacka, Róbert Gida"Köszöntünk, kéz a kézben(részemről mondjunk inkább mancsot),hogy teljesítsük részbenkérésed és parancsod,mely minket megidézettmint mackóvágy a mézet."Gyere el egy Tejfelező (felfedező) túrára a Százholdas pagonyba. Találkozhatsz Micimackóval, Malackával, Tigrissel, Nyuszival és Róbert Gidával is.
A Dinasztiák a világhírű magyar artistaművészet előtt tiszteleg. A február 13. és április 18. között megtekinthető műsorban háromhetente különböző fellépőket és számokat láthat a közönség, összesen pedig több mint 70 kiváló hazai artista lép majd a porondra. Fellép többek között a Porond Ifjú Csillaga-díjas, Guinness-rekorder Richter Kevin és csoportja új deszkaszámával, a Weiss Jr. csoport fliegende produkciójával, a Donnert, Richter és Ádám cirkuszi dinasztiák tagjai pedig közösen adnak elő egy lovasakrobata számot. A műsorban szinte az összes cirkuszművészeti zsáner látható lesz, a levegő-, zsonglőr-,akrobata-, gyorsöltöző-, görkorcsolya-, handstand és illúziószámok mellett pedig az állat és ember közötti feltétlen bizalmat és szeretetet papagáj- és kutya számok mutatják be.A nevetésről tapasztalt bohócaink gondoskodnak. A műsor rendezői, a Silver Power, antik héroszokat idéző emelőszámukkal kápráztatják majd el a közönséget.
Adott egy nő. Adott egy férfi. Van gyerek -szám szerint hét. Adott egy hotelszoba. Adott a házasság köteléke is. Csak épp nem egymással. Szeretni azt, aki igazán soha nem lehet a mienk, mert családja van , és adott esetben a családját választja saját boldogsága helyett.-Mi marad? Lopott percek, órák? Egy ellopott februári hétvége. Minden évben, csak ennyi se több. Adott tehát két ember, aki az idők során, szőröstül- bőröstül megismeri egymás rezdüléseit, életét.-Kit csalnak meg? A feleségüket? A férjüket? A gyerekeiket? Saját magukat!Egy abszurd szerelem, gyönyörű története.-Lehet nevetni?-Igen!-Lehet sírni?-Igen! Hol mindkettőt egyszerre!
Az 1500-as évek Rómájában játszódó színdarab Néri Szent Fülöp életét dolgozza fel, aki nem szabályok szerint éli meg a hitét, hanem puszta jósággal, és ezt tanítja a koldus gyerekeknek is. Ez azonban felingerli a sátánt, aki hatalmát látja veszélyben. Megindul a jó és a rossz küzdelme, melynek központjában Cirifischio, az éles eszű, melegszívű római utcagyerek áll. Készült Luigi Magni és Bernardino Zapponi filmje alapján, Pehr Klára fordításának felhasználásával. Közreműködnek: gyermekszereplők és a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei.
Élt egyszer Arendelle királyságában két hercegnő, Anna és Elza. Egyik este, miután a dadájuk ágyba parancsolta őket, a gonosz Jégboszorkány beosont a szobájukba, hogy átkot bocsásson a testvérekre és ármánnyal megszerezze a koronát a fiának, Hansnak. Szerencsére a gyönyörűséges Trolltündér ott termett, hogy megvédje a hercegnőket, ám Elzát így sem tudta megóvni a varázslattól. A lányok másnap reggel megörültek Elza képességének és a jégvarázslat segítségével heves játékba kezdtek. Egy elvétett varázslat megsebesítette Annát. A Trolltündér meg tudta gyógyítani, ám Elza annyira rettegett attól, hogy ismét árthat valakinek, hogy nem jött többé ki a szobájából. Sok évvel később eljött az idő, hogy Elzát királynővé koronázzák. Anna annyira szomjazta már a társaságot, hogy a bálon az első fiatalemberbe beleszeretett, aki történetesen a bosszúszomjas Hans volt. Elza hallani sem akart a frigyükről, s a veszekedés hevében véletlenül újabb varázslatot követett el. A rettegő bálozók tekintetétől kísérve elbujdosott a hegyekbe, hogy ne árthasson többé senkinek, jeget és havat hagyva maga után. Anna, Hansra bízta a királyságot és nővére után indult. Útközben megismerkedett Kristoffal, aki egy folyton éhes rénszarvassal járta a hegyeket. A barátságos Kristoff segített Annának, hogy megtalálja testvérét és velük ment Olaf, a hóember is. A Jégpalotába érve Anna és Elza egymás nyakába borultak, ám Elza továbbra sem akart visszatérni Arendelle-be és ezúttal jégvarázslata véletlenül szíven találta Annát. A sebesült lányt a trollokhoz vitték új barátai, ám most még a Trolltündér sem tudott rajta segíteni, csak az igaz szeretet törhette meg a varázst. Hanshoz siettek segítségért, aki azonban kimutatta a foga fehérjét, s a Jégboszorkánnyal együtt a trónra tört. Amikor Hans Elzára támadt, Anna utolsó erejével a kard elé ugrott és abban a pillanatban megfagyott. Elza zokogva ölelte jéggé fagyott húgát, aki azonban az igaz testvéri szeretettől, életre kelt. Arendelle népe boldogan ünnepelte a szeretet erejét és az újra éledő tavaszt.
Ezerkilencszázkilencvennyolc december tizenhatodikánÉn kiléptem a Fő utcai lakásom ajtaján,Mert akkor még ott laktam a bátyámmal együtt.Az orrom előtt ment el a nyolcvanhatos busz,A tizenkilences villamos meg nem járt éppen aznap.Még csak délután három felé járhatott az időÉs azt hiszem, másnapos is voltam.Szóval sok minden közrejátszhatott abban,Hogy úgy döntöttem, inkább:Elsétálok. Elsétálok.Elsétálok. Elsétálok. Ez utóbb jó ötletnek bizonyult, mert elég szépen kitisztult a fejem,Mire fél négy körül beértem a Szkénébe,Ahol már ott volt Béla, Évi, Kupa, Majka és a többiek,Végigpróbáltuk az egész előadást,Aztán elkezdtem bekészíteni a kellékeimet.És ahogy szép sorban egymásra került az összes kellékem,Egy dalt énekeltem magamban, amire még most is emlékszemHallelujah! Hallelujah!Hallelujah! Hallelujah! Most ugrálni fogok az időben össze-visszaÉs úgy mondom el a dolgokat, ahogy eszembe jutnak.Beugrik először a Szarajevói Fesztivál,Aztán beugranak a cserkúti szilveszterekKövetkezik a disznóvágás a Kupáéknál,S hirtelen eszembe jutnak az elvesztett emberekVirág és Elemér. Virág és Elemér.Virág és Elemér. Virág és Elemér. Igen eszembe jutott Virág temetéseDe az is, hogy sorban születtek a gyermekek.Majkának, a Deáknak, nekem, KupánakÉvinek, Tündinek, Antinak és a SzilvinekÉs eszembe jutottak azok isAkiknek a Jóisten ezt nem adta meg.Végül eszembe jutott a negyvenedik születésnapom,Mikor a Béla föltette a zenéket, amiket szeretekLou Reed, Szécsi Pál, Máté Péter, Cserháti Zsuzsa,De az első dal ez volt, hogyHallelujah! Hallelujah!Hallelujah! Hallelujah!
"Díva, bohóc, ember és színésznő. Ez mind, ami vagyok. És már egy jó ideje ez vagyok. Ilyenkor illik számot adni mi volt, mi lesz. Tojok az illemre, a szabályokra. Az érdekel, ami egy kicsit más."
Egy télvégi estén kis társaság gyűlik össze a budai White Box nevű étteremben. Csupa fiatal, sikeres vagy kevésbé sikeres ember: barátok és ellenfelek, szeretők és megcsalt feleségek, törzsvendégek és váratlan látogatók. Egy feltörekvő ügyvédnő, egy megfáradt baleseti sebész, egy másodrangú operaénekesnő, egy meg nem értett díszlettervező, egy sikeres vállalkozó, egy családanya és egy magányos színikritikus. Míg lent a városban zajlik az élet, autókat borogatnak és kukákat gyújtanak fel, addig a budai étteremben látszólag béke és egyetértés honol. Nem történik semmi említésre méltó: legfeljebb valaki megcsal valakit, valaki hazudik a barátjának, valakiről kiderül, hogy gyereket vár és valaki örökre szakít valakivel. A szarvasgomba, a kaviáros fügesaláta, a marinált lazac és a bélszín-carpaccio mellé legfeljebb csak egy kis borfolt kerül a damasztabroszra.Térey János, költő a Nibelung-lakópark és a Kazamaták után ismét drámát írt, de ezúttal vértelen, békés színművet, frivol és szatirikus korrajzot, keserű hangulatjelentést a kétezres évek közepének Budapestjéről.Részlet a műből:A bárpult mellett a fiúk, a fiúcskákTudják, persze: Budán lakni világnézet,Buda közelebb van az éghez, mint szomszédai.Mennyei perspektíva: a bércrőlMindig lefelé pillantunk,S ők, odaátról: fölfelé néznek, miránk.Persze, szeretjük a síkot,A sík nélkül semmi vagyunk.Alászállunk portyázni, akárÜzletelünk is az ottaniakkal.Szeretjük a síkot, legalábbisMódjával, távlatból: hűs panoráma!Kipihenten fülelünk:Ide nem hallatszik föl a lárma.