Ildikó kiváló szakpolitikus, aki komoly karrier előtt áll, amennyiben le tudja küzdeni egy apró hibáját: nem tud hazudni. Főnökei egy fiatal, ambiciózus kommunikációs szakembert küldenek el hozzá, hogy közösen dolgozzanak ezen a problémán. A tréning azonban különös fordulatot vesz, a valóság körvonalai fokozatosan elmosódnak és végképp összekeveredik az igazság a hazugsággal.
"2195-ben én kezdő rendőrként a Győr-Moson-Sopron Megyei Alispán Úr, Osztojkán Frodó parancsnoksága alatt teljesítettem szolgálatot járőrként. Már akkor is elsivatagosodott a Rábaköz déli régiója, de a nyolcvanötös és nyolcvanhatos főutak csornai hármas keresztútjánál működött még egy akkumulátor töltőállomás, ahova április 23-án, huszonháromóraharminckor riasztottak engem. Akkor már senki nem tartózkodott ott a töltőállomás kezelőjén kívül, de ő mutatott nekem egy felvételt a telefonján, amin én felismertem Sztojka Szvetlánát."
Lengyel Tamás egyszemélyes vígjátéka. Priority: első nézője és tesztközönsége lehetsz Tamás új vígjátékának.Hogyan jut el egy mások által sikeresnek mondott, Jászai Mari-díjas színész addig, hogy összeütközésbe kerüljön a rendőrséggel és egy éjszakát a fogdán töltsön?Ennyire ne szaladjunk előre, illetve…kezdjük az elején.Ha valaki mostanában volt osztálytalálkozón, és 35 évesnél idősebb, akkor pontosan tudja, hogy egy idő után ezek már nem arról szólnak, hogy ki, mit ért el az életben, vagy ki hízott felismerhetetlenre, hanem közös traumafeldolgozós csoportterápiává alakul az egész beszélgetés.Ilyenkor három dolog van, amit mindenki fel szokott hozni, nemtől függetlenül.A gyerek, a válás, és a harmadik pedig egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül a LAKÁSFELÚJÍTÁS.A felújítás olyan, mint a randi egy dögös szőkével egy drága étteremben: sokáig félsz belevágni, megőrülsz, amikor meglátod a számlát ... és a végén… baszhatod.Lengyel Tamás vagyok, 46 éves, színész, producer, FELÚJÍTÁSTÚLÉLŐ. Ez az én történetem. Írók: Beke Dániel, Prazonvszky Dániel, Bíró Péter, Pataki E. BalázsSzakmai konzultáns, lehet, hogy rendezte is: Horváth János Antal
Lehet-e eleget élni? Marad-e utánunk valami? Hogyan befolyásolják döntéseink a minket követő generációk életét? Minek és kinek kell megváltoznia ahhoz, hogy jól tudjunk együtt élni? Mi az, amit csak akkor veszünk észre, amikor a másik már nincs többé? Mi számít igazán? Lehet-e nem meghalni? A Rekviem egy többgenerációs magyar családtörténet, melynek középpontjában nőalakok állnak: egy nagyformátumú nagymama, a hozzá nehezen kötődő lánya és menye, valamint a külföldről hazatérő unoka. A család és a köréjük szerveződő közösség életének három olyan időszakaszába nyerünk betekintést, melyeket a születés és a halál motívumai határoznak meg. Az előadás Tarnóczi Jakab és alkotócsapatának közös kísérlete arra, hogyan lehet a színház nyelvén beszélni egy ország közérzetéről, idegállapotáról, mikroközösségeiről – és arról, hogy vajon lehet-e még hinni valamilyen közös jövőben. A Katona József Színház társulatára írt előadás Máté Gábor igazgatói időszakának utolsó bemutatója. rekviem (latinul: requiem) – katolikus gyászmise az elhunyt lelki üdvéért, illetve az ehhez írt zenei kompozíció műfaji megnevezése. A halálra való emlékezés, és a túlvilági békéért mondott könyörgés rítusa. „Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis.” „Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék nekik.” Közreműködik: Bencsik Levente/Hunyadi Máté, Naszer Tamara/Donáczi Cseperke, Kovács Bálint, Nagy Réka, Török Marcell; illetve a Behívó tagjai: Bíró Lídia, Büki Flóra, Csillag Bálint, Gerle Júlia, Gillay Virág, Hajdu Benedek, Hajducsek Gergő, Juhász Péter, Kis Éva Cecília, Kulcsár Anna Zsófia, Lakatos Janka, Lengyel Samu, Lőrincz Anna, Márton Júlia, Mocsai Miklós, Nagy Flóra, Niszler Emma, Papp Benedek, Pisky-Nagy Ádám, Szigeti Lili, Taba Róza, Vastag Lídia, Visi Imola, Vogronics Roland, Zana Dalma Hangfelvételen közreműködik: Ónodi Eszter
A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét. A Vági Bence rendezésében és koreográfiájával megvalósuló előadás a kortárs táncot és a cirkuszművészetet ötvöző zsáner, a cirque danse újabb lehetőségeit feltárva keresi az emberiség aggodalmait kifejező éteri mozgásnyelvet. Míg a My Land (2018) a szülőföld erejéből építkezett, az időn és téren átívelő szeretetről mesélő Solus Amor (2020) után az IMA (2022) a csend teremtő erejét idézte meg, addig a Paradisumban a természet uralta világot átfonó „életanyagból” organikusan formálódik meg az új lény, akinek nincsenek emlékei, fájdalmai és hiedelmei, mozdulatai ösztönösek. Stroboszkóp és erős fényhatások használata miatt az előadás megtekintését arra érzékeny nézőink számára nem ajánljuk. Előadja: Demissie Efraim, Yevhen Havrylenko, Kateryna Larina, Andrii Maslov, Sergii Materynskyi / Fehér Ádám, Seguí-Fábián Eszter / Ignácz Ivett Társlátványtervező: Kasza Emese Próbavezető: Horváth Zita Kreatív munkatárs: Holp Nándor, Schlecht Aliz, Várnagy Kristóf Technikai vezető, reptetéstechnikai szakértő: Vladár Tamás Produkciós menedzser: Szabó Zsófia Társkoreográfus: Horváth Zita, Illés Renátó, Zsíros Gábor
Baráti asztaltársaság egy kocsmában. Kint dúl a nyilasterror, közben az oroszok már bombázzák Budapestet, de Király, a sznob könyvügynök, Kovács, a hívő asztalos, Béla, a pragmatikus kocsmáros, és a cinikusnak tűnő Gyuricza órás a marhaszegy különféle elkészítési módozatairól és holmi ókori filozófiai találóskérdésről beszélget. Másnap maguk is súlyos etikai döntés elé kerülnek: behódolnak vagy ellenállnak a hatalomnak. Sánta Ferenc azonos című kisregényét színpadra alkalmazta: Lengyel Ferenc
„Én öngyilkos leszek, anya.” Ezzel a mondattal kezdetét veszi egy zavarba ejtő, őszinte beszélgetés anya és lánya között. Az est folyamán fény derül régi traumákra, kimondatlan vágyakra és eltitkolt hazugságokra is. Közben pedig felszínre kerülnek azok a legmélyebben őrzött, ellentmondásos érzelmek, amelyek csakis szülő és gyermeke között feszülhetnek.Marsha Norman megrázó drámáját egy valódi anya-lánya páros adja elő a Bástya Színházban. Györgyi Anna és Kiss Anna Gizella megindító közös játéka megmutatja a nézőknek, hogy milyen nehéz valóban, őszintén odafordulnunk egymáshoz – és hogy milyen fontos akkor is törekedni erre, amikor úgy tűnik,hogy már késő.
Az előadás az Aradi Kamaraszínház és a Másik Produkció koprodukciója. Mihez kezd a hatalommal két fiatal Magyarország déli határvidékén a migránsválság közepén? El lehet-e némítani a lelkiismeret rémálmait? “Az igazán bűnösökért a varjúkirályt küldi a sátán. Kivájja a szemüket és megeszi a szívüket. Emberteste van és varjúfeje. A széllel repül és a szentségtelen órán jön a bűnösökért, hogy minden szeretetet kivájjon belőlük.” Elkerülhetjük-e a sorsunkat? “Átokháza. A kunok miatt nevezik Átokházának. Ők mondtak átkot a földre, és mindenre, ami a földből fakad. Ameddig a szem ellát, itt minden átkozott.” Az előadás különlegessége, hogy minden szereplőt három színész kelt életre. A szerzőről Jászberényi Sándor – író, újságíró, haditudósító A szerzőről kritikusai úgy fogalmaznak, hogy a legkevésbé sem folytatja a magyar vagy a közép-európai prózahagyományt, radikálisan kilóg a magyar szépírók sorából. Tibor Fischer erről a Guardianban azt írta: „Jászberényi a magyar irodalom kontextusában egy veszélyes eretnek, egy ólmosbotot lóbáló vadállat.” Jászberényi A varjúkirály és tizennégy más történet erejéig hazatért a Közel-Kelet harctereiről, hogy halálról és születésről, barátságról és elengedésről, a házasság magányáról, a magát megbosszuló gyermekkorról meséljen nekünk a minimálpróza kemény, kopogó nyelvével és férfiak nagyon is beszédes csendjével. De az igazi frontvonalak, ahogy a korábbi, keleti történetekben, úgy most sem a sivatagban, kopár fennsíkokon, szétbombázott városokban húzódnak és nem két hadsereg áll egymással szemben. A harc most is a szereplők lelkéért folyik, értük harcol a jó és a rossz, vagy ha úgy tetszik, Isten és Sátán vagy éppen a Varjúkirály.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása. Egy manifesztum arról, hogy oxigén nélkül nem lehet élni.Vagy igen, de akkor talán nem érdemes.Igaz, mi megmondatott a régieknek: ne ölj; ne tekints kívánkozva; ne esküdözz az égre; ne állj ellene a gonosznak; ne állíts magadnak bálványokat; ne ítélkezz; és gyöngyeidet ne hányd a disznók elé.De amikor fuldokolsz, minden törvény érvényét veszti.Ha végre oxigénhez jutsz, a mellkasodban a tüdők táncolni kezdenek, és elsodornak egy olyan országba, ahol semmi más nincs, csak tánc. És tánc. És tánc. És zene.Szóval az Oxigén egy koncert.És mi azt keressük, hogy mitől színház is.Vajon tudunk-e szabadon lélegezni az ősi törvények mentén ebben a zavaros, kettészakított világban? Rendező: PÁLFFY TiborDramaturg: DEÁK KatalinZenei vezető: KÓNYA-ÜTŐ BenceLátvány: RANCZ András Szereposztás: Fiú: KÓNYA-ÜTŐ BenceLány: KORODI Janka
Friedrich Schiller: Stuart MáriaKálnoky László fordítása alapján a szövegkönyvet készítette Sándor Júlia és Nagy Péter István Két királynő. I. (Tudor) Erzsébet az angol trónon, Stuart Mária skót királynő az ő fogságában. Sorstársak, rokonok, ellenségek. Ketten vannak, de se az angol trónon, se a férfiak szívében nincs helye, csak egynek. A börtön szűk, a vád hamis, az ítélet halálos. A rang kötelez, a nép követel, az érdekek kényszerítenek. Az egyiknek halnia, a másiknak ölnie kell. Minden eldőlt már, de még minden megfordulhat: ez az utolsó előtti pillanat. Egy férfiak által kitalált világban, ahol a politikai érvényesülés kíméletlen mészárszék-logikája uralkodik minden felett, két nő áll szemben egymással - és képükben a szabadság fordul szembe az önkénnyel. De lehet-e esélye előbbinek az utóbbi felett? Két királynő a két térfélen. Az egyikük beletörik, a másikuk hozzátöri magát a rendszerhez. Jelmez kivitelező: Vas Kitti
“A nő relatív lény, nem önmagához képest határozzák meg, hanem a férfihoz képest. A nő az, amivé a férfi ítélete teszi.” - a gondolat 1949-ben került feljegyzésre, de nyilvánvalóan ősidőkből ered, és ma is szokás még e karóhoz kötni az ebet. Épp ezért, ha az az ítélet születik, hogy nekünk nőknek nincs humorunk, akkor nincs. És kész. Értelmi képességeinket többnyire a hajszínük tartja mélyen a férfiaké alatt (meg az, hogy képtelenek vagyunk felfogni a les szabályt), menetrendszerűen nyafogunk egy prosztatavizsgálat gyötrelmei mellett eltörpülő szülés miatt, munkának hazudjuk a háztartásvezetést, évekre megsértődünk, ha felhívják figyelmünket az esetleges plusz kilóinkra, alkalmatlanok vagyunk az autóvezetésre, és hajlamosak vagyunk hisztizni az olyan kis apróságok miatt, mint hogy kevesebbet keresünk vagy mondjuk kicsit letipitapiznak minket a metrón. Mert ha lenne humorunk…talán mindezek dacára elviselhető lenne az élet velünk…de hát nincs… Na, ezen fogunk együtt sírni...sírnunk szabad...úgy tudom.
Táncjáték 3 képben Dante műve nyomán Az emberi boldogtalanság forrása nem külső erőkben, hanem saját működésünkben keresendő: a konfliktusban, a versengésben és a birtoklási vágyban. Egy képzeletbeli utazás különböző állapotokon keresztül tükröt tart elénk, és arra kérdez rá, hogyan élhetnénk másképp. Háromrészes táncjátékunk a káosztól az átmeneten át egy lehetséges rend felé vezet. Nem történetet mesél, hanem egy belső folyamatot követ: a hibák felismerésétől a változás lehetőségéig. A fókusz az itt és moston van – azon, hogy mit jelent ma a boldogság. POKOL – A modern káosz „A Pokol a veszteség és a tájékozódásvesztés tere, ahol az egyén fokozatosan elveszíti kapcsolatát önmagával a világ zajában. A kapcsolódás állandó, mégis az élmény a mély, megosztott magányé. A testek az ütközés, az elutasítás és az összeolvadás dinamikáiban mozognak, ciklikus mintákat ismételve, amelyek soha nem vezetnek valódi kapcsolódáshoz. Minden gesztus a társadalmi nyomásból születik, a valahová tartozás és a láthatóvá válás szükségletéből fakad, egy folyamatos konfliktusban a külső kép és a belső valóság között. Ez a Pokol nem a büntetés helye, hanem a fogyasztásé: egy néma káosz, amelyben az identitás szilánkokra hullik és feloldódik, tükrözve a kortárs emberi létállapotot.” Giovanni Napoli PURGATÓRIUM – A lélek karanténja „A lelkek a hét főbűn megtestesítésén keresztül változnak, megélt tapasztalatként lakják be azokat. Minden bűn formává és átjáróvá válik, az ébredéshez vezető szükséges küszöbbé. Az ember a saját testén éli meg őket: találkozik velük, keresztülhalad rajtuk, és általuk formálódik, mígnem az, ami egykor árnyék volt, megértetté és meghaladottá válik. Itt a bűn nem elutasított, hanem szembenézett, bejárt és végső soron meghaladott tapasztalat. Csak ezután vezeti tovább a fény a Paradicsom felé, ahol az átalakulás teljessé válik, és felemelkedéssé nemesül.” Thomas Martino PARADICSOM – A jóváhagyott valóság „A koncepció a Paradicsom emberi léptékű újragondolásából indul ki. Nem transzcendens helyként, hanem bennünk rejlő lehetőségként tekint rá: olyan állapotként, amely a döntéseink és viszonyulásaink eredményeként jön létre. Ahogyan képesek vagyunk a világunkat mások – vagy saját magunk – számára pokollá formálni, úgy képesnek kell lennünk arra is, hogy létrehozzuk a harmónia, a szeretet és a paradicsomi lét valóságát a jelenünkben, amely ugyan nem örök, de tapasztalás és tanulás révén újra és újra megidézhető.” Czár Gergely Balett-igazgató: Pataki András Zene: Lorenzo Cimarelli Koreográfusok: Pokol: Giovanni NapoliPurgatórium: Thomas MartinoParadicsom: Czár Gergely Táncművészek: Csató Málna, Dorsich Hanna, Füzesi Csongor, Kiss Róbert, Alisa Kurilenkova, Gioele Marcante, Miriam Munno, Nyeste Adrienn, Diletta Ranuzzi, Rudisch Boglárka, Francesco Totaro, Vincze Lotár
Könnyed, pikáns, mégis szívmelengető előadás, ahol a dalok és a humor kézen fogva vezetnek végig a szerelem és a házasság, a kapcsolatok útvesztői között, női és férfi tapasztalatokon keresztül. Garantált jókedv – némi elgondolkodással fűszerezve. Menedzsment: Klemen Terézia
Korrupciós komédia. A Pesti Színházi változatot Ambrus Zoltán fordításának felhasználásával készítette: Kovács KrisztinaDe la Mare államtitkár úr kifinomult ízléssel válogat a feltörekvő tisztviselők nőrokonai között, a szolgáltatásért pedig előléptetéssel fizet. Mindenki tudja: De la Mare hivatalában az új kinevezés feltétele nem a rátermettség, hanem sokkal inkább a szolgalelkűség és a gátlástalanság – hiszen e kettő mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az ember a feleségét vagy az unokahúgát kínálja fel cserébe a vágyott pozícióért. De la Mare üzelmei a végtelenségig folytatódnának, ám – ahogy az lenni szokott – egy szép napon az ő szívét is megperzseli valaki… Az államtitkár úr lehengerlően szórakoztató, pikáns társadalmi szatíra, bravúros vígjáték a korrupció buja természetéről, némi politikai éllel és nem kevés tanulsággal. Bár a Vígszínház történetének első legendás sikere ez a darab, de még 130 évvel később is ugyanolyan frissnek hat, mint első bemutatkozása alkalmával. Sőt, mintha tegnap írták volna… Író: Alexandre Bisson
Pénzes komédia tragikus napokra. Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert című komédiáját Morcsányi Géza fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta: Balassa Eszter. Ez a színmű szinte minden csehovi motívumot felvonultat:félúton a dráma, a tragédia és groteszk között.A csehovi történetmesélés egyik összefoglalásának is tekinthetjük.A címben rejlő "Cseresznyéskert" szimbóluma a vesztett illúzióknak, amely a régi elmúlt életünk jelképe is egyben. Jelmeztervező-asszisztens: Tósaki GabiSzínészegyeztető: Miklós Franciska Stylist: Lakatos Márk
Az írónő ’Jaj, Istenem’ című darabja élesen és abszurd humorral megtűzdelve reagál az emberiség legfontosabb kérdéseire. Van-e Isten? Ha van, akkor mi a baj vele? Lehet-e depressziós?
Maja Zade, a berlini Schaubühne dramaturgja 2024-es drámájában egy pár két tagjának napját követhetjük végig. Nina parlamenti képviselő, aki több terepen igyekszik helytállni, most épp egy női menedékház bezárása ellen küzd. Mark sikeres vállalati jogász volt, de kiégett a munkájában, és úgy dönt, hogy általános iskolai tanítóként folytatja. A közös reggeli után szakmai kihívásokkal, emberi dilemmákkal, váratlan krízisekkel találkoznak napjuk során, és közös kibeszéletlen problémáik is utolérik őket. Estére mindkettőjük életében megváltoznak a dolgok, és nem ugyanaz a két ember ér haza, mint aki elindult. Meddig küzdhetünk az előttünk lebegő célokért, anélkül, hogy közben elveszítenénk a kapcsolatot magunkkal és másokkal? Mit adhatunk fel anélkül, hogy elárulnánk azt, ami fontos nekünk? Mit hívhatunk sikernek a nap végén? Zade formailag is különleges szövege, amelyben két színész huszonhárom szerepet játszik, élénk lenyomatát adja a jelen számos emberi és társadalmi kérdésének.
Játék a találkozásokról és a szerelemről - munkabemutató ifj. Alexandre Dumas, Wong-Kar-Wai, Steven Soderbergh, Emmanuel Mouret motívumok felhasználásával a szöveget írta: Sediánszky Nóra. Találkozások. Találkozások, melyek sokszor csak pár percig, néhány óráig, esetleg egy-két hétig tartanak; máskor hosszú évekre otthonra, vagy kelepcére lelhetünk bennük; olykor egy „véletlen” találkozás egy egész életre szólhat. Máskor csupán a képzeletünkben játsszunk le egész történeteket egy gesztus, vagy néhány odavetett szó alapján; belső forgatókönyveket írunk, történeteket színezünk ki és mesélünk magunknak, melyek aztán a maguk valóságában sohasem történnek meg. De melyik valóság, melyik dimenzió nevezhető reálisnak és igazinak?Olykor ugyanazt éljük és álmodjuk egyazon pillanatban, még ha ezer mérföldre vagyunk is egymástól, vagy épp ellenkezőleg: ha egymás mellett állunk, egymás ölelésében keresünk menedéket, épp akkor vagyunk talán teljesen eltérő világokban, egész más lelki vagy szellemi síkon létezünk. Milyen elképzelésekkkel, vágyakkal, belső tartalmakkal és hiányokkal érkezünk egy-egy hosszabb-rövidebb találkozásra, miért látunk meg olykor valakit, máskor miért tévesztjük azonnal szem elől, vagy nézünk éppen szándékosan félre? Mi szabja meg, hogy melyik találkozásunk lesz csupán egy útközbeni epizód, egy másikból viszont hosszú ideig tartó „nagy történet”? Mi erősebb: valóság, képzelet, belső késztetés vagy félelem? Hol ér véget a realitás és kezdődik az – adott esetben – mindennél intenzívebb „belső mozi”?Nyolc, egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetre, nyolc találkozásra épülő előadásunk a fenti kérdésekre is keresi a választ – vagy inkább csupán kérdéseket tesz fel, a válaszadás és elgondolkodás lehetőségét a közönségre bízva.Játék (olykor komolyan, olykor komolytalanul) érzésekkel, pillanatokkal, önmagunkkal, egymással. Mert játszani is együtt a legjobb.
Zenés párkapcsolati játszma. Emma és Tom életük hétvégéjére készülnek. Kivesznek egy házat egy eldugott faluban. A helyről az a hír járja, hogy aki ott eltölt egy éjszakát, transzcendens élményben lesz része, sorsfordító felismerésekre jut és olyan kérdésekre is válaszokat kap, amelyeket fel sem tett. A fiatal szerelmespárt behűtött pezsgő várja. Boldogan koccintanak a miniszabira, amikor kattannak a zárak. Se ki, se be. Se térerő, se net, se tévé. Ráadásul lecsap a vihar, vadul tépázza az ablakokat és az idegeket. És ha mindez nem lenne elég, még egy rejtélyes látogató is előbukkan a semmiből. A transzcendentális hétvégén ősi ellentétek törnek felszínre. Megértheti-e egymást férfi és nő? Megfér-e egymás mellett a fekete és fehér; tűz és víz; értelem és érzelem; égi és földi? Vajon túléli Emma és Tom kapcsolata a hétvégét?