Színház

Jaj, Istenem!

előadás, 2018.

Értékelés:

7 szavazatból
Szerinted?

“Istenem, maga nem halt meg…csak nagyon beteg."

Ez a hivatalos diagnózisa?- kérdez vissza a kanapén ülő Isten az őt megvizsgáló pszichológustól. Anat Gov izraeli szerző isteni komédiájában azonban nem az a legmeghökkentőbb, hogy a mindenható jön el látogatóba, hanem az, hogy egyáltalán nem szimpatikus.
Vajon trükkök vagy csodák történnek a rendkívüli terápia alatt, ahol egy elégedetlen páciens (aki pont az Örökkévaló) és egy tanulási problémákra szakosodott pszichológus beszélget? Meg lehet-e oldani egy kezelés (felvonás) alatt, ami tönkrement az utóbbi párezer évben?
Ebben az egyedi hangvételű, különös alapszituációt felhasználó színdarabban egyszerre nevethetjük ki magunkat és a (jó?) Istent is… már aki ki meri nevetni.
A földre látogató égi tünemény azzal a szándékkal érkezik a kezelésre, hogy rendbe tegye az “életét" - de hogy miért pont most, és miért pont ide érkezik, és, hogy sikerül-e meggyógyulnia... jaj, Istenem, ezt még nem áruljuk el. Hiszen első a diszkréció: a pszichológust köti a pszichológusi eskü... Bár, kire esküdött fel? Istenre?

A(z) Gólem Színház előadása

Bemutató időpontja:

2018. május 31., Gólem Színház

Stáblista:

Szereplők

Ella, 42 éves pszichológus, gyermekét egyedül nevelő anya

Alkotók

Hozzászólások

4/10
jetset 2023 márc. 01. - 09:04:46 4/10
Az alapötlet jó lenne, de a szöveg nagyon gyenge.
10/10
Nótárius 2019 jan. 25. - 13:10:17 10/10
Mitagadás szerfelett felkeltette az érdeklődésünket a darab rendkívüli alaphelyzete. ... És, bár valami könnyedebb, komédiásabb dologra számítottunk; de nem csalódtunk, mert a vártnál sokkal mélyebb szellemi élményben volt részünk! A térbeli, időbeli és felfoghatóságbeli behatároltságával élő halandó által, a maga számára teremtett globális reprezentáns; a "személyes" megszólíthatóság, kérlelhetőség, átháríthatóság illúzióját megadó Teremtő; teljesen köznapi külsővel és esendőséggel belép egy a lényegét megkérdőjelező köznapi helyzetbe. Ebből az abszurd indításból tényleg sok nevetés fakad, míg a pszichológusnő valamennyire el nem fogadja, hogy valóban a mindenhatósága és szerethetősége erős kételyeivel küszködő Mindenható vár Tőle segítséget. Aztán a nézőtéren a nevetés mindinkább mosollyá, majd zavart mosollyá szelídül; az Úr megrázó lelki "összeomlása" után pedig, lélekzet-nehezült (!) csenddé, alkalma-sorával belsővé komolyul. Sok egyéb mellett, nagyon inspiratívan elgondolkodtató, ahogy a darab a sziporkázó párbeszédei mérlegére teszi a hívők hitetlenségét és a nem hívők hitét; valamint azt, hogy az "Isten útjai" tán nem is kifürkészhetetlenek, hanem inkább egyszerűen indokolhatatlanok, avagy az ember szűkkörűségének rátulajdonítón értelmetlen indulataival, okaival és céljaival terheltek.
Gryllus Dorka és Kálid Artúr nagyon erős hatású, átlényegűlten hiteles alakításával, remeklő természetességű egymásra hangoltságával felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg minket!
A Borgula András által lefordított, szövegkönyvnek a továbbgondolásra való érdemességét az is jól mutatta, hogy az elődást követően, többen is érdeklődtünk a mű hozzáférhetősége iránt. A nehezen megválaszolható kérdésekre nyitottaknak kétségtelenül csemege; a kész válaszok tudóinak és sóvárgóinak nem ajánlott.
1/10
tesz-vesz 2019 jan. 24. - 08:51:08 1/10
semmiféle mélyebb tartalom, semmi valláskritika, semmi pszichoanalízis, semmi mélyebb valláspszichológia.
1/10
tesz-vesz 2019 jan. 24. - 08:48:35 1/10
nagyon gyenge darab, nem a színészeken múlik, hanem az írón. kezdetleges. szinte primtív, 1-2 poénnal, de mindig lesz a nézőtéren olyan, aki mindenen nevetni fog