A megunhatatlan csehszlovák filmszatírától a hollywoodi romantikus vígjátékig szedtük össze néhány kedvencünket.
1. Sok hűhó semmiért (Much Ado About Nothing)
Kenneth Branagh talán ezzel a filmmel hozta élete legjobb formáját. Nem elég, hogy főszereplőként, forgatókönyvíróként és rendezőként is helyt állt, egy olyan csapatot hozott össze, akik úgy játsszák el Shakespeare vígjátékát, mintha ennek a bolond darabnak az előadását a saját szórakoztatásukra vitték volna tökélyre. Ez a társulat ráadásul olyan komoly figurákból áll, mint Emma Thompson, Keanu Reeves, Denzel Washington, Kate Beckinsale és Michael Keaton. Valószínűleg az is jót tett a filmnek, hogy a színészek egy toszkán villában töltötték a forgatás napjait az olasz nyárban, de ennél pezsgőbb és életigenlőbb Shakespeare-adaptációt talán azóta sem vittek filmre.
2. Hajrá, boldogság! (Happy-Go-Lucky)
Sally Hawkins egy évvel ezelőtt érzékeny lelkű takarítónőként ejtette rabul a mozinézőket, amikor Guillermo del Toro négy Oscarral díjazott filmjében beleszeretett egy furcsa, kétéltű lénybe. A színésznő tíz évvel korábban Mike Leigh különös hangulatú filmjében játszotta a főszereplőt, Poppyt, akinek nem adott semmi extrát az élet, ő mégis folyamatosan felhőtlenül boldog. Ezzel sokakat felbosszant, például azt a fröcsögő méregzsákot, akitől vezetni tanul. Poppy kicsit lökött és talán túl sokat beszél, és igazából nem történik vele semmi nagyon különleges, de az a könnyed derű, amivel az élet dolgaihoz viszonyul, kifejezetten ragadós.
3. Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz
Van valami végtelenül megnyugtató az évszakok váltakozásában, a hegyi patak állandó csorgadozásában, és abban, hogy két férfi egy vízen lebegő házikóban él a semmi és a minden közepén. Kim Ki-Duk filmje abban az időben ért el hozzánk, amikor épp csak kezdtük felfedezni a dél-koreai filmeket, de ma is épp olyan erős. A képzőművészből lett rendező gyönyörű képekben mutatja be az erdei környezetet, amitől az ember által elkövetett kicsi és végzetes bűnök meséje olyan, mint egy zen buddhista meditáció.
4. Egek ura (Up in the Air)
Az a jó ebben a filmben, hogy Clooney tulajdonképpen önmagát játssza, vagy saját magának egy végtelenül cinikus verzióját. Az egykor megrögzött agglegény egy olyan férfi bőrébe bújt, aki mások nyomorúságából keresi a pénzét, és mivel ez a munka állandó utazással jár, csak rövid távú kapcsolatokban gondolkozik. Ez persze megváltozik a csodálatos Vera Farmiga és egy feltörekvő gyakornok megjelenésével, de a kiszámítható fordulat ellenére az ember egy pillanatra sem érzi azt, hogy valami sablonos romantikus vígjátékot nézne. Jason Reitman filmje egy évvel a gazdasági válság berobbanása után jelent meg, és sok kortünetet érint, de mégis annyira emberi és szerethető, annyira ügyesen vegyíti a drámát a vígjátékkal, hogy a végére visszatér az emberiségbe vetett hitünk.
5. A szárnyas ember Kínában (The Bird People in China)
Takashi Miike elsősorban a brutálisan erőszakos jakuzafilmjeiről és a kegyetlen horrorjairól ismert, így elsőre fura lehet, hogy felbukkan a neve ezen a listán. A japán filmes napjaink egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb rendezője, bár igazán a kilencvenes évek táján volt nagy formában, akkor rendezte A szárnyas ember Kínában című filmet, ami a többi filmjétől teljesen eltérő hangot üt meg. A történet azzal indul, hogy egy öltönyös japán irodistát elküldenek Kínába, hogy megnézze a cég leendő jádebányáját. A biztonság kedvéért követi egy jakuza is, mivel a cég tartozik a maffiának. A film kezdetben a kettejük eltérő vérmérsékletét figurázza ki, majd ahogy elképesztő tájakon át haladnak Kína belsejébe, egy nagyon komoly road trippé alakul át. Aztán mikor megérkeznek a faluba, már egy egészen más, érintetlen és szinte mitikus világban találják magukat, ami még a korábban őrjöngő jakuzából is kezesbárányt csinál, és ezen a csodálatos átalakuláson a film nézője is átesik.
6. Napos oldal (Silver Linings Playbook)
Bradley Cooper most éppen Lady Gagával aratja a babérokat a Csillag születik bemutatója óta. Nem is olyan régen viszont még Jennifer Lawrence-szel alakították a tökéletes párost a Napos oldalban, ahol kattant tanárként futott össze a még nála is kattantabb Jennifer Lawrence-szel, hogy aztán egymást húzzák ki a gödör aljáról. A film nemcsak azért érdekes, mert mindenkinek a családjában vagy baráti társaságában van mentális problémákkal küzdő ember, és a film néha remek poénokkal üti el a problémák élét, néha pedig jóleső őszinteséggel mutat rájuk. Mivel alapvetően egy romantikus vígjátékról beszélünk, amit két felkapott sztár visz a hátán, abban is biztosak lehetünk, hogy a végét egy nagy mosollyal zárhatjuk. Jennifer Lawrence pedig Oscart kapott ezért az alakításért.
7. Szigorúan ellenőrzött vonatok
A csehszlovák filmszatíra leghíresebb jelenete természetesen a munkahelyi popsipecsételés, de ennél jóval több van benne, különben nem lett volna belőle ekkora klasszikus. Bohumil Hrabal regénye alapján Jirí Menzel énekelte meg filmen a kisembert, aki boldogan éli a jelentéktelen hétköznapjait a második világháború idején egy kis vasútállomáson, míg egy pillanatra véletlen maga is a történelmi események középpontjába nem kerül. A Szigorúan ellenőrzött vonatoknál jobban nem is lehet bemutatni, mennyire szépek tudnak lenni az apró hétköznapi pillanatok, és hogy mennyire kevés is elég lehet ahhoz, hogy értelmet nyerjen az ember élete.
