Barabás Villa, július 9., 20:00
„Nem vagyok senki,nem tudok semmiről,csak hallom, hogy üt-ver,fejem fölött a szíved döngve döng.Várok sötétben,még semmit sem tudok,lebegve fürdökmagzatvizedben magzatod.”Mit tudunk önmagunkról? Milyen volt, amikor még semmit sem tudtunk? Milyen lesz, amikor már csak képek villannak fel, halványulnak, vagy épp felragyognak a múltból? Kinek az élete? Az övé? Mindannyiunké? Hiszen átéltük, úgy, mint ő. Vagy másképp?Bereményi Géza előlép. Minden egyéb, zene, zeneszerző és előadó csak a nyomában. A versek olykor levetik a zenét, és prózában szólalnak meg, kopogva, pőrén, ölelésnyi távolságra Somlai Margittól vagy Valóság nagybátyánktól, az elmúlt 60, valójában 80 évtől.Bereményi Gézát különleges kapcsolat fűzi Für Anikóhoz. Erről így ír:„Szerencsémnek tartom, hogy évtizedek óta ismerhetlek és számíthatok rád, Anikó. Írhattam neked dalok szövegét és szerepeket. Ráadásul azt is, hogy családileszármazásunkban is egyezünk, mert a lánytestvérem vagy apai vonalon, bár nem épp vérségileg, csakis árvaság tekintetében, amit első nézésre láttam a szemedből, hiába voltál éppen vidám. Mindig örülök neked, Szívem!”
Az előadás hossza 80 perc.
Versek, dalszövegek, prózarészletek: Bereményi GézaZene: Cseh Tamás, Hrutka Róbert, Dés László