Esther gyönyörű, szép szemű, fejkendőbe burkolózott tinédzser lány, aki ugyanúgy szeret a mobiltelefonján lógni, vagy a tanóráról ellógni, mint a világ másik táján lakó kortársai. Esther nem jár azonban iskolába, nincs családja, borzasztó körülmények közül jön. Gyalogosan szeretne Burkina Fasóból a Szaharán keresztül Algériába eljutni, hogy onnan a földközi-tengeri vagy a balkáni útvonalat választva egy jobb élet reményében Európába mehessen. A dzsihadisták, fegyveres milíciák és embercsempészek (vagy rablók) által uralt senkiföldje, a Szahara azonban megállásra kényszeríti őt. A sivatag kapujában, a semmi közepén van egy menedékház, ahol Esther és a vele egy cipőben járó, az otthoni borzalomból kitörni akaró férfiak és nők gyűlnek össze. Egy hely, ahol tetőt kapnak a fejük fölé, orvosi ellátásban részesülnek, ahol Esther életében először őszintén beszélhet önmagáról és megpróbáltatásairól. És ahol állandóan a sivatag veszélyeire hívják fel a figyelmüket, és a visszatérésre buzdítják őket.