The Roads Not Taken

Bakancslistához adom
angol-svéd-amerikai filmdráma, 85 perc, 2020

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
5/10
gurpgorg jan. 03. 12:40:27 5/10
"Az író mindig a fejében dolgozik” állítja Javier Bardem és meghúzza a feles poharat. Ugyan előttem most semmiféle tudatmódosító ital nincsen, megpróbálom leírni nektek Sally Potter új filmjével kapcsolatos gondolataimat.

A kissé különc Sally Potter roppant megosztó filmkészítő. Életműve egyaránt tartalmaz frenetikus műveket (A vendégek), mély, de középszerű drámákat (Ginger és Rose), valamint – számomra - teljesen érthetetlen maszlagokat. Vegyük csak a rendező antréját, az Orlando-t, amiből én - bizonyára velem van a baj - csak annyit fogtam fel, hogy az androgünre megművelt Tilda Swinton benne van meztelenül (aki erre vágyik, inkább a Hadszíntért nézze meg, mert ott egy kemény sztorit is kapunk a pucérság mellé).

Visszatérve Sally Potterhez és legújabb filmjéhez, a The Roads Not Taken ugyancsak a megosztó alkotások sorát gazdagítja. A cselekmény három helyszínen és három valóságban zajlik: 1. New York, ahol a demenciában szenvedő, magatehetetlen Leót (Javier Bardem) odaadó lánya, Molly (Elle Fanning) ápolja. 2. Mexikó, ahol Leó feleségével, Doloresszel (Salma Hayek) a Holtak Napja alkalmából egy fontos sírt készül meglátogatni. 3. Görögország, ahol a regényíró Leó magányos tölti mindennapjait, és ráakaszkodik egy német turistalányra.

Számos hiányosságot róhatunk fel a filmnek. A történetnek nincs tiszta konklúziója, nem jutunk el A pontból B-be, és olykor feleslegesen túlragozott a cselekmény – például egyszer már láttuk, hogy Leó egy szimpla fogászati ellátással sem képes megküzdeni, szükségtelen utána még két további orvosi kezelést bemutatni. Emellett a karakterek sem cizelláltak, a két feleség személyiségének csak a felszínét kapargatja a film, és Molly ragaszkodásának okai szintén kifejtetlenül maradnak. Leó egyszer demens, tehát mondhatni személyiség nélküli, máskor simán nem képes szembenézni gyászával, harmadszor majdhogynem nihillista. Szinte semmit nem tudunk meg senkiről és a köztük lévő kapcsolatukról.

Sajnos az első megtekintésnél nem 100%-ig érthető, mi volt a rendező célja és mondanivalója a filmmel – ám közel sem biztos, hogy mégegyszer meg akarom nézni. Ma már ennél több kell.

Ami pozitívum: a dimenziók közti ugrások nem zavaróak, könnyen elkülöníthetők a helyszínek és tudatállapotok, amelyek egymással összehangban vannak. Javier Bardemet és Elle Fanninget senkinek nem kell bemutatni, itt is mesteri munkát végeznek, mint mindig, Milena Tscharntke személyében pedig egy álomgyönyörű német színésznőt ismerünk meg.

A The Roads Not Taken-ről minden jó és rossz tulajdonsága mellett fontos megjegyezni, hogy a művész- és közönségfilmek határvonalán járkál, és inkább az első csoport felé konvergál, tehát csak azoknak ajánlott, akik fogékonyak ezen művészi allűrökre. Ők nem fognak csalódni, a többiek inkább A vendégeket nézzék meg.
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu