Mindig kemény dolog, ha honfitársakkal kerülünk szembe egy háborúban és a megoldás a legritkábban kézenfekvő. Az is gondot okozhat a csapatoknak, hogyan tartsák fenn a fegyelmet és mit kezdjenek az idegileg kimerülőkkel. A legtöbbször azt választják, hogy a katona jobban féljen a saját tisztjeitől, mint az ellenségtől.
Ilyen és ehhez hasonló eseményekkel találkozhatunk a harci jelenetek mellett ebben az egészen korrekt háborús filmben.

Hát ez tényleg pazar, film volt...

Zseniális! Ilyen finom, mértéktartó (objektív?) háborús filmet még nem láttam.

Ha valaki JÓ háborús filmet szeretne látni, akkor ezt nézze meg. Több mint hétezer filmet láttam eddig, húsznál kevesebbet értékeltem tízesre. Ez az egyik.

"war is hell"___ szem nem marad szárazon ___nincs itt nagy hókuszpókusz, sztárok, nagy izgalmak, de átérzed majd, hogy hogy mi szar az a háború, és hogy mennyi értelme van az egésznek

Méltatlanul kevés figyelmet kapó, meglepően jó háborús film! A II. Világháború európai küzdelmeit csaknem mindig csak a németek és az ellenük harcolók oldaláról nézve próbáljuk feldolgozni. Eközben pedig, a balti országok világháborús történései elsikkadnak a szembenálló gigászok küzdelmei mellett. Ennek nagyon elgondolkodtató és felkavaró ellensúlya ez a szinte dokumentarista film. A szélsőséges, tragikus kényszerű előzményeik miatt 1944-ben ~50 ezer észt férfi a Vörös Hadseregben, ~70 ezer pedig a Waffen SS-ben harcolt ... egymás ellen. A film önreflexív objektivitással, drámai hitelességgel ábrázolja az észteknek azt a feloldhatatlanul keserves ellentmondását, hogy bár Hitler és Sztálin is ellenségük volt, mégis kénytelenek voltak az ő céljaikért harcolni ... egymás ellen. E film különlegességeként és egyben felrázó erényeként, merőben szokatlan módon, egy lezárt pontján, megfordítja a szemszögét, hogy tárgyilagosabban közelíthessünk a megértéséhez; tisztábban láthassuk: az értelmetlen öldöklés közepette is mennyire egylényegűen összetartoztak azok, akik ... egymás ellen harcoltak. A hadszíntéri cselekményeket (is) érzékletes valószerűséggel bemutató; súlyos emberi dillemákat és esendőséget, pátosz nélküli hősiességet megjelenítő, érzelmileg is rendkívül felkavaró alkotás; ismeretlenül is karakteres színészekkel; és valóban, külön kiemelendően nagyszerű zenével!

Ez egy gyönyörû film, a zenéje - egy nekem abszolút ismeretlen észt zeneszerzõ, Cyrillus Kreek rekviemje pedig a padlóra küldött.
Minden perce megérte.