Mi történik egy lakatlan szigeten egy magárahagyott gyermeksereggel? Egykor Isten áldását kérték a kadétiskola növendékei és Shakespeare-t olvastak. "Nem vagyunk mi vademberek, angolok vagyunk" - hangzik el egy gyermekszájból. A gyermekek eleinte megpróbálnak valamiféle demokratikus rendet tartani: akinél a kagyló, az szólhat. A megpróbáltatások, az éhség, a magáramaradottság azonban hamarosan kikezdi a józan, s egyben játékos gyermeki gondolkodást. A rend felbomlik, s a fiúk két táborra szakadnak. Természetesen az a csapat népszerűbb, amelyikben nem kell semmilyen szabálynak megfelelni. A másik csapat parancsnoka, Ralph félelemmel tapasztalja, hogy már csak néhányan maradtak a fékezhetőbb gyermekek közül. A két tábor között végeláthatatlan küzdelem kezdődik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Szégyen, hogy ezt kötelező olvasmánynak követeled! Gyerekek kezébe ilyen könyvet egyáltalán nem szabad adni, mert a világ így is tele van kegyetlen dolgokkal, amivel nem kell kisdiákként szembesülniük, és ezáltal (is) szoronganiuk. Ez felnőtt olvasmány.
Ezerszer a Pál utcai fiúk, ami érzelmesen, vér nélkül mutatja be a gyerekközösségek erejét. Az remekmű.
Annak idején én is áldottam a tanárokat, hogy milyen jó kis kötelezõ olvasmányt adtak végre és évekkel késõbb, mikor a Mediában portyáztam kedvencek után, megpillantottam DVD-ben a Legyek Urá-t és egész jó kis ára volt, úgyhogy megvettem. De csak kb. 1 évvel késõbb néztem meg és jobban örültem volna ha azért hosszabb az a film, mert eléggé csonkított volt. Mondjuk még így is átadta az elvadulást, a regény azért klasszisokkal jobb. Az utolsó jelentet én is valahogy úgy képzeltem el. :)
Az ami a legyek ura társadalomképét megkülönbözteti a jelenlegitõl az nagyrészt a megtévesztés és annak az élet minden szegmensére kiterjedõ részletes kidolgozottsága.
A törvények ma sem vonatkoznak mindenkire egyenlõn. De míg ott ez a maga durva és kis közösségi egyszerûségében jelenik meg, addig egy több milliós társadalomban több lépcsõs papírokkal "igazolt" törvénytelenségek lehetségesek, és itt ha már csak a korrupcióra gondolsz vagy a törvényhozás visszaéléseire, akkor már láthatsz is egészen jó szemléltetõ példákat.
> Egy kis hozzászólás > a film 1990 - es
> ezért szines a film és nem olyan mint ,
> a régi verzió 1963-as fekete-fehér
> ott sokkal valóság hû, mint a mostani.
Az, hogy a történt szereplöi gyerekek, annyira nem fontos, hogy a regényben csupán az ELEJÉN és a VÉGÉN szerepel a "gyerek" szó egyáltalán, az események kibontakozásakor a szerzõ tudatosan nem utal arra, hogy a szereplök kiskoruak lennének. Annyira, hogy - számomra legalább is - teljesen hasbarugo felismerés volt a partra szálló (felnött) tengerészek megjelenésekor, hogy a szereplök eddig "csak" gyerekek voltak. Valahogy addig elsikkadt ez a tény...
Az ironak ezt a kis csusztatását persze könnyen magyarázhatjuk azzal, hogy erösen frajdista-fraezerista volt - nem igazán lévén más, elfogadható alternativája a -, amely szemlélet társadalom- és civilizácio-fejlödési modeljének alapelve az volt, hogy a primitiv (ösi) népek gondolkodás és viselkedésmodja sok hasonloságot mutat bizonyos elmebetegek és a GYERMEKEK gondolkodásmodjával. Vagyis az embrionális fejlödésünkhöz hasonloan - amikor is megismételjük a törzsfejlödés lépéseit az egysejtütöl a halakon és hüllökön át az emberig -, a szellemi és szociális (viselkedési) fejlödésünk is végiglépked egy hasonló létrán.
Ami azt illeti, az iro nem áll meg a "társadalmi fejlõdés, szervezõdés e kezdeti szakaszának bemutatásánánál", hanem LESÜLLYED odáig, és igy tekinti azt végeredménynek. Ugyanakkor a gödör aljárol csak felfelé lehet menni, tehát ez nem egy VÉGÁLLAPOT, csak az emberi lélek és ösztön legmélyebb és legsötétebb bugyra - a civilizácio kezdete. Gondolok itt a "spontán" kialakulo vallásra - fétisre -, totemre (disznokoponya), a vad és vérgözös ritusokra... Talán, ha elég idejük (néhány évezred) lett volna a srácoknak, hogy ujra végigjárják a "kultura ösvényeit", ismét eljuthattak volna a "nem vagyunk mi vademberek: angolok vagyunk!" állapotába.
Mindez csak az én véleményem, de valoszinüleg a Nobel-dij bizottság is többet látott benne, mint egy kicsit felturbozott "Kétévi vakáciot" - gyermekkorom kedvenc Verne-regényét.
Azért itt külön jeletõsége van annak, hogy gyerekek a szereplõk. Ha "csak" annyiról lenne szó, hogy hogyan kopik le rólunk a kultúrmáz, nyugodtan játszathatnák felnõttekkel, hiszen azokon ebbõl már vastagabb a réteg. Inkább arról lehet szó, hogy ha nincsenek szabályok, akkor mi tör elõ az emberbõl. És a gyerekek inkább alkalmasabbak arra, hogy sem a szabályozpttsággal, sem a szabályozatlansággal ne legyenek megfertõzötteknek tekinthetõk. Ami érdekes, hogy nem csak a vadállati ösztön tör elõ az író rémképe szerint (hiszen a vadállat ritkán kegyetlen, nem öl, ha nem éhes), hanem az értelmetlen, "céltalan" erõszak is, a pusztán hatalomszerzésre és megtartásra utaló magatartás. Én egyébként a könyvet olvastam a filmbe épp csak belenéztem, túl sok hangulatom nem volt hozzá. Egyébként mint rendesen mindenki, az író is megáll a társadalmi fejlõdés, szervezõdés e kezdeti szakaszának bemutatásánánál és ezt tekinti végeredménynek. Pedig ha ez lenne a végeredmény, akkor ma nem lenne kultúra, törvények, társadalmi rend, merthogy mindezek az erõszakból fejlõdtek ki.
Az az érzésem, hogy kissé az ismertetöben kissé háttérbe szorult az a tény, hogy a Nobel-dijas William Golding hátborzongato remekmüvének - egyébként nem igazán jol sikerült - filmes adaptáciojárol van szo.
A könyv biztosan, de azért egy kicsit a film is, NEM gyerekekröl szol.
Arrol szol, hogy milyen könnyen kopik le az emberekröl a kulturmáz, ha mindennapi létük alapja bizonytalanná válik, és a "mit eszünk holnap" fontosabb kérdéssé válik, mint az, hogy Shakespeare melyik remekéböl tudunk idézni.
Arrol szol, hogyan válik "bizonytalan gazdasági helyzetben" az eröszak elöbb elfogatható reakciová végül életformává, miként fanatizálódik a tömeg, hogyan teremt magának (hamis) isteneket (ne feledjük: a Legyek Ura nem más mint Belzebub, a Pokol egyik hercege) és miként alakulnak ki véres ritusai...
Érdekes, nekem mai szemmel sem tünik "réginek" ez a film...
Érdekes mai szemmel nézni ezt a régi filmet. Az alkotók a társadalom szabályozottságát állítják szembe a kordában tartott vad ösztönökkel. Civilizáció avagy anarchia. Cseppet sem véletlen, hogy ez egy angol író mûve, angol gyerekekrõl. Egyetlen stúdióban forgatott jelent sincs a filmben, ez sokat hozzáad a drámaisághoz.
Amúgy fekete-fehér a film, a DVD borítóján tévesen színesként tüntették fel.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások