Kevés olyan színes, tehetséges, hasznos, tisztességes alakja volt a múlt század magyar kultúrtörténetének - és történetének -, mint gróf Bánffy Miklós. Az Operaház intendánsaként megújította az intézményt. Kiharcolta Bartók műveinek színrevitelét. Mint díszlet- és jelmeztervező új stílust hozott az elaggott színházba. Külügyminiszterként oroszlánrésze volt abban, hogy Sopron magyar maradt. Megszervezte és népszerűsítette a két világháború közti erdélyi magyar irodalmat. Nagyszerű drámákat írt, és egy felejthetetlen nagy regényt, az Erdélyi történetet. Hatvanezer holdas nábobként született, és koldusszegényen halt meg. Bonchidai kastélyát, amit Erdély "Verszáliája"-ként emlegettek, a németek felgyújtották. Egész életén át mindig csak használni akart, akivel csak lehetett, jót tett - nem is őrizte emlékét a "hálás" utókor. Alig tudnak ma róla, mert egyetlen klikkhez sem tartozott, se szekértáborhoz, se generációs véd- és dacszövetséghez.