Iszonyatosan jó film, Sean Penn legjobb alakítása. Csodálom, hogy ezért nem kapott Oscart.

Egynek elmegy.
Wikipediát olvasva elég hiteles.

A téma sokszor került már a porondra: a rendszerbe beilleszkedni képtelen lázadó, aki kezdetben lassan tûr majd darabjaira hullik és megállíthatatlanul begyorsul a folyamat egészen a katarzisig...
Sean Penn kelti életre a figurát, teljes hitelességgel. Karaktere, Sam egy igazi lúzer. Nem érti, hogy az emberi értékek felett hogy gyõzhet a pénz. Képtelen egy olyan világba beilleszkedni, amely felfogása szerint egy modern rabszolgaság- a pénzért. Ahol tûrni kell hazugságot, a képmutatást, a megaláztatást a megélhetésért. Ahol a korrektség, õszinteség és egyenesség nem érték. Sam egy ideig küzd, majd egyre mélyebbre süllyed, s darabjaira hullik szét. Persze úgy tûnhet, hogy õ a hibás, holott az õ lelki céljai a tiszták és õszinték. De a kapitalizmus bedarálja az õszinte, egyenes és korrekt embereket. Hazudni kellene, képmutatni, és a pénzért manipulálni. Neki ez nem megy.
S kitalálja, hogy a rendszer vezetõit fogja megsemmisíteni, s elmélete szerint így a rendszer darabjaira hullik szét...
A film a kapitalizmus társadalomkritikája egy vesztes,ugyanakkor õszinte és tiszta emberrõl, aki csak korrekten szeretett volna élni- de a társadalom kivetette magából. A folyamat megannyi vetületét, magán és munkahelyi életét is végigkíséri, s mi végignézhetjük, hogy ennek az önpusztításnak mi lesz a vége.
A téma érdekes, magával ragadó, egy kis ember életén keresztül világítja meg a kapitalista rendszer hibáit egy zseniális színész alakításában. 9/10

S. Penn egyik nagy kedvencem

Nos,ez az elsõ olyan film itt a Port.hu-n amit szinte mindenki dícsér!Szóval mindenképp megnézem.

csatlakozom:) óriási film, Sean Penn játéka nagyon hiteles volt teljesen elhittem, hogy egy szerencsétlen üzletkötõ

Na ez az én filmem:)

Szeretem ezt a filmet. Penn szinészi zsenialitása teljesen hitelessé teszi Sam Bicke vesszõfutását a görcsös, kiútkeresõ dühtõl a reményvesztett, irracionális õrületig.
A legtöbbünknek volt már barom fõnöke, szar magánélete, politikai/társadalmi "hányingere". Könnyû az azonosulás - eleinte. Aztán az azonosulást felváltja az együttérzés, végül marad a szánalom. Azt viszont nem tudnám megmondani, hol engedtem el Bicke kezét, mert azon kaptam magam, hogy szájtátva bámulom Sean Penn játékát, amint beteljesíti figurája végzetét. Hibátlan.

Isten hozott a "klubban"! Kiváló film, az utolsó pillanatig a székhez szögez - és mindezt a történettel, a kiváló színészi alakításokkal éri el!

Huhh, hát jó kis film volt ez, és Sean Pennt még jobban megszerettem, mint eddig. A téma tkp. örök, a kisember lázadási kísérlete a "rendszer" ellen, mégis tud újat mondani. A fõszereplõt sajnáljuk, még talán együtt is tudunk érezni vele, látjuk az a görcsös igyekezetet, amivel javítani akar a helyzetén. Véleményem szerint nem érdemes filózni azon, hogy ki a "hibásabb": Bicke vagy a "rendszer". Ugyanis mindkettõ hibás. A "rendszer" azért, mert megnyomorítja azokat, akik nem tudnak törtetõk, ügyeskedõk, szélhámosok lenni, Bicke pedig azért, mert õ sem törtetõ, ügyeskedõ, szélhámos. Az élete elkezd összeomlani (ez gyaníthatóan akkor kezdõdött, amikor a felesége elhidegült tõle, és amikor összezördült a testvérével), és a kisemberekhez "illõ" módon elõször csak tûr és tûr, majd kilátástalan helyzetében azok ellen akarja fordítani a dühét, akik közvetlenül nem is tehetnek semmirõl. Benne van ebben az is, hogy meg akarja mutatni a világnak, hogy õ is képes valamire, hogy õ is a világon van. Ezt viszont nem a leghelyesebb módon teszi meg. És itt van az, hogy a nézõ ambivalens módon viszonyul a fõhõshöz. Bicke majdnem hõs, hiszen lázadni mer (ráadásul a "rendszer" ellen), ugyanakkor majdnem tömeggyilkossá is válik. (Szerintem a film nagyon jól egyensúlyoz, mert itt könnyen át lehetne billenni egyik vagy másik oldalra, Bicke-bõl lehetne hõst és mártírt faragni, esetleg véreskezû gyilkost. A film végén viszont csak szánnivaló kisemberként áll elõttünk, akinek a pusztulása törvényszerû. A film nem ítélkezik, egyszerûen "csak" bemutatja az eseményeket, ugyanakkor persze bizonyos mértékig Bicke pártjára áll.) Itt persze felmerül az emberben a gondolat, hogy ha Bicke-nek sikerült volna végrehajtania a tettét, az utókor valószínûleg elítélõen nyilatkozott volna róla, részben érthetõ módon. Ámde: mennyivel lett volna bûnösebb Bicke, mint mondjuk maga Nixon, aki a választásokon becsapta az embereket, aki katonák ezreinek életét áldozta fel? (Persze Nixon esetében "meg lehet indokolni" a dolgokat, hiszen lehet szónokolni hazafiasságról, nagy célokról stb., tehát a politika világában a cél szentesíti az eszközt.) Mindez éles ellentétben áll azzal, hogy Bicke kihez fordul segítségért (legalábbis abban, hogy az utókor tudomást szerezzen a cselekedete indítékairól). Bernsteinhez, a karmesterhez. Vagyis egy olyan emberhez, aki az undorító napi politikán kívül és azon felül áll. Tehát a film ezzel (szerintem, hangsúlyozom: szerintem, de lehet, hogy ez csak belemagyarázás) azt szeretné hangsúlyozni, hogy vannak még olyan emberek, akik felül tudnak emelkedni a mindennapos csatározásokon, ezek az emberek pedig a mûvészek - még ha nem is mindegyik. De hát ugye a mûvészekkel kapcsolatban él az a közkeletû vélekedés, hogy gyakran artisztikus viselkedésûek, nem ragadnak le a kicsinyes földi dolgoknál. Ebben a filmben Bernstein (és a zene, valamint rajtuk keresztül általánosságban véve a mûvész és a mûvészet) válik a humánum megtestesítõjévé, de Bernstein nem csak Nixon ellenpólusává válik, hanem lényegében Bicke-évé is, hiszen Bicke-rõl sem mondhatjuk el, hogy a humánumot képviselte volna pl. azzal, hogy ártatlanokat ölt meg. És akkor még nem is beszéltem a bürokrácia és a kalmárszellem labirintusaiban tekergõ bankokról, Bicke sokszor bántóan bunkó fõnökérõl stb.
Hát most kb. ennyi jutott eszembe. Szóval megérte megnézni a filmet, és szerintem Sean Penn ragyogóan játszott benne, mintha rá szabták volna a szerepet.

Remek film, SeanPenn remek színész.
Számomra, akár mit is ír a Port kissé sikerületlen kritikája, igenis volt benne humor is(a Fekete Párducok zebrásítása pl.)

Érdekesség részemre: Vinogradov véleményeivel eddig jobbára nem értettem egyet (pl. angliai Erzsébetrõl), itt viszont szinte minden betûjével.

Számomra szintén érdekes, hogy MsHeathcliff-et új oldaláról ismertem meg.
A „faji” vonal elõhozatala meglepett részérõl(28. hsz), bár nem elõzmény nélküli. És szerintem túlzó.

Sajnos lemaradtam az elejérõl,de élvezhetõ/érthetõ volt így is. Az Amerikai Álom, amit sosem sikerül megvalósítani, hiszen éppen azért álom. Célt ad a cselekvéseknek, elérhetetlen. De ha elérhetõ lenne, és elérnék, mi lenne utána? ...
Sean Penn? Nem tudom kifejezni... Edward Norton és Dustin Hoffman mellett az álomgyár egy igazi oázisa a sok tehetségtelen színész mellett. Minden alakítása más, hiteles, átélt, egyszerûen profi, és rendezõként is remek (Titokzatos folyó, Az ígéret megszállottja)

Ezt nem jelenteném ki ilyen kategorikusan, hogy "az egyén hibája". Senkirõl sem szeretném elhárítani a felelõsséget, de vannak emberek, akiknek ez a manapság divatos mindenkin áttaposás nem megy (tulajdonképpen hál'Istennek!), ettõl õk még nem másodrendû állampolgárok vagy másodrendû munkavállalók!

Nem felejtkeztem el, hogy adósod maradtam, de eddig nem sikerült sort keríteni rá.
Nos, rövideden:

„Ahogy írtam: az egymást le se sz*rás kultúrája.”
Nekem picit jobban tetszik, mint az egymást figyelgetés, feljelentés kultúrája.
vagy melyik jobb szerinted? Hisz máskor leírtad, a falusi élet pont az egymás figyelése miatt ellenszenves számodra.

„Õ, nem tudom, hogy ezzel egészen pontosan mit akartál mondani”
Azt, hogy a zsidó közösség tagjai legendásan figyelik és segítik egymást. Ha jól tudom. Ráadásul az USA politikája messzemenõen zsidóbarát. Kõkeményen elkötelezett. Ha jól tudom.

„de szerintem hagyjuk a származás kérdését. Nyilvánvalóan befolyásolja a genetikai állományt és többek között ezen keresztül az adott személy magatartását is, de az ilyen megjegyzések és érvelések egyszer már nagyon messzire vezettek a történelemben, és nem ritkán jóakarattal párosulva jelentõs szakaszt köveztek ki a pokol felé vezetõ úton...”
Nem a genetikai állományt említettem. Te viszont azt – nos, pontosan a genetikára épülõ fajelmélet az, ami pokolba vezet. Ne kend rám, légy szíves. Ha hiszel benne, a te dolgod. Én nem hiszek benne. Sõt igyekszek róla mindenkit lebeszélni. Az más kérdés, hogy maguk az érintettek (a porton is akad ilyen) kõkeményen ragaszkodik a fajelmélethez, miközben sipákol is ellene. Igazán nem tudom, mivel lehet az ilyen siránkozók igényeit kielégíteni. Mert kiderül, az kéne, hogy higgy a fajelméletben, közben tagadd. Kösz. Én csak tagadom, és ragaszkodom a józan eszemhez, még ha ezért – pont! ezért!!! – akárki is rasszistának tart. Hogy Forestet idézzem: „Aki mondja”.


„ám ez inkább a forgatókönyv hibája, mintsem a manipulációgyáré.”
Szerintem ez mindegy.


„Nem azt kell belátni, hogy Bicke ártatlan volt, még csak azt sem, hogy éleselméjû: sokkal inkább azt, hogy azért, amit elkövetett, nem kis részben saját rendszere és környezete tehetõ felelõssé.”
Most láttam egy sztorit a neten: egy 36 éves kétdiplomás (filozófus és informatikus mérnök) férfi, három nyelven beszél és fordít, és már majdnem hajléktalan az anyukájával.
Szerinted ez a magyar rendszer hibája? Mert a férfi és az anyukája szerint igen.
Nem lehet, hogy a férfi egyéni (ödipális) problémája az, ami a kitûnõ agya ellenére is szinte életképtelenné teszi? Szerintem igen. Vagy mégis a magyar társ., gazd., pol. rendszer az oka? Döntsd el. Mert Samuel Bicke esete sem volt ennél tipikusabb.


„érthetõ, ha ilyen gyerekes módon adta elõ magát (zebrák LOLLL...).”
Nekem kifejezetten tetszett a zebrák ötlet. Ez volt az egyetlen megvalósítható, igazán életképes jelenet és ötlet. Szerintem rengetegen csatlakoztak volna hozzá. És miért is ne? A rabszolga-felszabadítás idején is rengeteg fehér állt a négerek mellé.


„A bankárral, akit egyébként nem is említettél, már más a helyzet. Õ már minden szempontból rendszerének gyermeke és hû kiszolgálója.”
Mármint nyertese. Kiszolgálni mindenki kiszolgálta. A néger autójavító és a pincérnõ is. Nem lázadtak ellene.


„A manipulációgyár általában a blockbusterek és a bizonyos történelmi idõszakokról készült bizonyos filmek mögött szokott nagyon ott lenni, meg persze a romkomok-ba bújtatott manipulating is ott van még. Ilyen jellegû mozikban is megjelenhet ugyan a manipuláció, de ez sokkal ritkább eset, és esetünkben SZÓ SINCS ilyesmirõl.”
Ugyan már. Még egy dokumentumfilm is eltorzítja a valóságot. Ez pedig még csak az sem volt. Játékfilm. Ami úgy mutatott be egy gyilkost, hogy sajnáld meg. Ugyanezt a sztorit elõ lehetett volna adni úgy is, hogy elítéled a fõszereplõt.

„Sean Penn sem mellesleg azért vállalta el a szerepet, mert érdekesnek találta a karaktert, és nem a túl nagy fizetés reményében (amit nem is várhatott el, egy viszonylag "szegény" rendezõtõl.”
Ezt rögtön gondoltam. Ennyire ismerem Sean Penn hozzáállását. Ezt a filmet is õ hozta össze: http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=52367
És ez erõsen lázad az amerikai politika, fõképp, gondolom, a republikánusok ellen.


„Nem õt diszkriminálta negatívan???
Na, ezt azért megmagyarázhatnád!”
Az amerikai rendszer sokkal inkább diszkriminálja a négereket; velük vannak teli a börtönök, néger színész csak szept. 11. után kaphatott Oscart, és miféle alakításért. Abban a díjban és filmben volt némi fehér felsõbbrendûség. Szerintem.
Egyébként meg: elnyomja a bevándorlókat, a színesbõrûeket, a szegényeket, az indiánokat, akárkiket. De a fehér középosztálybelieket nem.


„Miért ki nevel?

A szülõk?”
Igen. Ha nem nevelnek, akkor azzal nevelnek. Övék a felelõsség.


„Na igen, csakhogy már sokszor, sõt tulnyomórészt maga a család is a rossz rendszer produktuma, összes belsõ konfliktusa és széthúzása a rendszer terméke.”
Ne haragudj, de a család elsõsorban a szex produktuma, ne akard már ennyire társadalmasítani, könyörgök. A belsõ konfliktusok és széthúzások pedig az emberi lélek produktumai, mely lélek mindenféle rendszerben ugyanúgy létezett és létezni is fog. Nem lehet nagy társadalmi mozgalmakkal, állami beavatkozással, forradalommal vagy akármivel megváltoztatni. A lélek csakis belülrõl változik. Lehet, hogy épp a Gulagon, mint Szolzsenyiciné. Lehet, hogy a legnagyobb jólét közepette, mint Széchenyié. De belülrõl formálódik, nem kívülrõl.

„Ez a huszadik századi rendszerek egyik nagy átka, ezt tessék tudomásul venni!”
Nem veszem tudomásul. :)

„Ja, és kik nevelték még?

Hát az iskola!

Ha pedig az nem az adott rendszer leképezõdése, akkor tényleg nem tudom, hogy mi az???”

Pl. az elmúlt évezredek tanítási metódusának õskövülete. Iszonyatosan életképes az óegyiptomi írnokiskoláktól kezdve. Szerinted miben volt különleges a negyvenes évek amerikai iskolája? Amiben rosszabb volt, mint a bárhol máshol levõ iskolák?


„Bicke bûnös, gyilkos, de nem kis részben pszichopata, vagyis beteg (ez egy pszichikai betegség, nem tudom, hol itt az "igen szép szó", hiszen csak nevén neveztem a gyereket) is, tehát nem teljesen beszámítható.”

De igen. A pszichopaták beszámíthatóak. http://www.tujapont.hu/product_info.php?products_id=20280 (Ez pont errõl szól).


„Vagyis nem ugyanakkora a felelõssége még egy ilyen szörnyû bûntett elkövetésében sem, mint egy józanul gondolkodó, pszichikailag nagyrészt egészséges egyénnek.”
A józanul gondolkodó, pszichikailag nagyrészt egészséges egyének nem lesznek sorozatgyilkosok. Egyáltalán semmilyen gyilkosok sem lesznek.


„"A filmekben trend a bûnöst hõsnek nevezni; de akkor kíváncsi lennék, milyen egy gyilkos, ha nem olyan, aki elõre kitervelt szándékkal ártatlan embereket gyilkol?"

Mondjuk olyan, aki hirtelen felindulásból teszi azt...”

Ezt inkább nem kommentálom. Nem nevetlek ki.


„Ami pedig Káint illeti: szerintem nem érdemes egy soha meg nem történt gyilkosság mélypszichológiai elemzését adni”
Szerintem megtörtént. :)

„mert a Biblia nem szól Káin családi hátterérõl, gyermekkori fejlõdésérõl, felnõttkori motivációiról, jellembeli fogyatékosságairól, egyszerûen csak leírja a tettet, ami pedig hirtelen felindulásból történt.”
De szól, csak olvasd figyelmesen.

„Persze, szerepet játszott benne Isten is, de szó sincs itt a szó szoros értelmében vett rendszerrõl.”
Már hogyne volna ebben rendszer. Már hogyne volna ez rendszer. Dehogynem. Nagyon is.


„A rendszer az államnál kezdõdik, az állam pedig még a legminimálisabb államelméleti megállapítások szerint is legalább három lépcsõs társadalmat és közigazgatást jelent, és a Kr. e. max. 7-8 évezred elõtt bizonyosan nem is létezett.”

A törzsekben élõ emberek is rendszerben éltek. A törzsi rendszer is rendszer.


„Ha Káin létezett is (ami nem túlságosan valószínû, hiszen karaktere egy kb. Kr. e. VI-VII. századi zsidó ( :) ) auktor mûve), "rendszere" bizonyosan nem felelt meg ezeknek a követelményeknek.”

Mózes, aki leírta, i. e. 1500 körül élt. Akkor sem volt még állam, csak törzsközösség.


„Ezt felidézni egy valóságos, megtörtént és részletesen dokumentált eset egy konkrét pszichológiai szegmense kapcsán, azt gondolom, több, mint nem helytálló.”

Azért helytálló, mert ez a film is egy mûalkotás, és Káin története is egy mûalkotás. Két mûalkotást vetettem egybe. Ami teljesen normális. Arról nem is beszélve, miszerint:
„Az értelmezések célja a forrásszöveg transzformációjának, új szöveggé formálásának a vizsgálata…. A két legfontosabb forrás tehát (nem csak az irodalom, de a képzõmûvészet számára is) a görög mitológia és a Biblia. Vannak persze továbbiak is, más hagyományból, más mitológiákból valók.” www.szavaijanos.hu/wp-content/uploads/2009/01/ujrairasok2009tavasz.doc -

„Sõt, nem kétlem, ahogy ma is, úgy akkor is nem kevésbé volt jó élni azoknak, akiknek volt mit a tejbe aprítaniuk”
Szerintem nem a pénztõl függött. A hippikultúra nem szûnt meg egy gongütésre, 1970 szilveszterén.

„ajánlom a Magyarországon bemutatásra sem méltatott Swingtown c. sorozatot, vagy az 54 c. filmet”
A swing, úgy tudtam, a ’30-as ’40-es évek tánczenéje volt (Németo-ban a nácik tiltották be, mint a coca-colát). Egy diszkófilm ajánlása pedig részedrõl kissé meglepett.

„Na igen, csakhogy akiknek meg nem - és természetesen ekkor is ezek voltak többen, sokszor egy nagy szívás volt az egész, és pont erre világít rá a film is. a Rasszizmusról, Vietnámról, a kisebbségek elnyomása, a kapitalizmus rendszerének való kétségbeejtõen nagy kiszolgáltatottság...

Ez a 70-es évek Amerikájának rendszere...”
Most azonnal hullajtok néhány könnycseppet. De komolyan.

„Azért nekem úgy tûnik - és ez alapján már minimum a hetvenes években születhettél - kicsit rabja maradtál ugyanis azoknak az idõknek. Vagy inkább annak, hogy sokan azt hitték, a nyugatra éppen az ellenkezõje igaz annak, amit a lapok írtak akkoriban, holott pont ez volt a manipuláció - ráadásul itthon nem is központilag, hanem a nyugatról írogató vagy hazalátogató "gazdag rokonok" révén terjedt.”

Nem is tudom, mennyire nevessek. Azért írtam azt az egy szót, hogy zene, mivel fogalmam sincs, kik voltak menõ bandák a hetvenes években Amerikában, és nem akartam nagyon leégni a tudatlanságommal.
Úgyhogy fogalmam sincs, mit jelenthet rabja lenni „azoknak az idõknek”.
Több mindennek rabja vagyok, de hogy a hetvenes éveknek? :)
Nem tudom, mit írtak a lapok akkoriban. Te tudod?
Maradjunk a 100 évben, jó?
Az Amerikai rapszódia, ami egy disszidens magyar család életérõl szól, az is csak utólagos manipuláció? Vagy a Szabadság útjai, ami egy ötvenes évekbeli átlagos amerikai családot jelenít meg, az is csak manipuláció? Ha ismered, hasonlítsd össze légy szíves a Szabadság útjai c. filmet és a magyar Makrát. Mindkettõ hasonló probléma körül forog, mindkettõ ugyanabban az idõben játszódik, így jól össze lehet vetni a kétféle léthelyzetet.

Szerintem nagyon jó film volt, mind az alakítás, mind a sztori. Nem olvastam el az összes hozzászólást, de az elsõk között olvastam olyan "kritikát" hogy mekkora jólét volt az USA-ban akkoriban, minek csinálta a fõszereplõ a felhajtást, hisz kezdhetett volna új életet. Szerintem pont ez a lényege, hogy ez a korosztály, aki akkoriban volt fiatal / középkorú annyira beleszületett a jólétbe és el voltak kényeztetve, hogy sokan közülük teljesen tehetetlenek és életképtelenek voltak. Ezek az ún. babyboomerrek. Sean Penn pont ezt alakítja. És nagyon hitelesen. Hiába van jólét és demokrácia USA-ban, tele van õrültekkel, akiknek nem jött össze az amerikai álom, és a legdurvább benne, hogy errõl nem a rendszer tehet, hanem az egyén...

Egyetértésünk harmóniái már-már a szférák zenéjének dallamát idézik...

Én sem írhattam volna szebben!

Így igaz.

De, ahogy én látom, minden esetben, olyan elmosódottak a határok, hogy képtelenek vagyunk meghúzni õket. A bizalom, a nyilvánosság, a szerelem, a tisztelet/nem tisztelet terén, de akár olyan egyszerû kérdésben is rendkívül bizonytalanok tudunk lenni, hogy "no, akkor most adjak-e pénzt ennek a csövesnek, vagy nem"?

Csoda-e, hogy pont ezen a téren adjuk fel a harcot legelõbb?

Sajnos mindenképpen sz@r ügy ez, hogy senkivel sem törõdünk (na jó, a többes szám általánosítás), aztán csodálkozunk, hogy a bajban magunkra maradunk. Bár Sean karaktere tényleg jobb életet érdemelt volna! Iszonyú nehéz meghúzni a határt az önzés és az egészséges önzés - értem alatta: az önfeláldozásnak és a megértésnek, együttérzésnek is vannak határai - között, ezért aztán legtöbbünk meg sem keresi ezeket a határokat.