"A rút kiskacsa és Én" című rajzfilmsorozat első epizódja egy nagyon izgatott kiskacsával kezdődik, aki alig várja már, hogy élete első napja elkezdődjön az iskolában. A várakozás némi izgalommal is keveredik, hiszen annyi kérdés merül fel egy ilyen új helyzetben: Mi lesz akkor, ha véletlenül nem sikerül pontosan beérni az iskolába, és már mindenkinek lesz barátja, mire odaér? Hogyan fogja túlélni, ha a többi elsősnek egyáltalán nem fog tetszeni, és nem akarnak majd barátkozni vele?

A kiskacsa papája sajnos nem ér rá foglalkozni fia félelmeivel és aggodalmaskodásaival, a saját dolgai éppen elég feladatot rónak rá. Az iskola tetőszerkezetét kell rendbe hoznia, és a munka nem tűr halasztást. Amíg a papa a tetővel bíbelődik, addig főhősünk lehúzza első küzdelmes napját az iskolában, és az eredmény nem valami fényes, hiszen a sok csipkelődésnek köszönhetően, amin főhősünk átesik, végülis arra az elhatározásra jut, hogy soha többé nem teszi be a lábát az iskolába. Édesapjának ez maga katasztrófa! - nemcsak pedagógiai szempontból. Így soha többé nem láthatja fia gyönyörűséges tanítónőjét, akit az új tetőről kémlelt egész nap, miközben fia átélte élete legelviselhetetlenebb napját.

Itt az idő, hogy az apai meggyőző erő képviselje magát. Gyorsan ki kell eszelni egy frappáns ötletet, hogy fia másnap újra részt vegyen a tanításon.