A nyugdíjas tisztviselőnek, Umberto D.-nek egyetlen társa és barátja a kutyája. Nyomorúságos nyugdíjából már a lakbérre sem futja, szobájába új lakót költöztetnek, amíg ő kórházban van. Kétségbeesett lépésre szánja el magát: elhatározza, hogy megöli magát is, kutyáját is, nincs más megoldás. A kutya valószínűleg megérzi gazdája lelkiállapotát, az utolsó pillanatban elszalad, s így mindkettőjüket megmenti. Az embernek szinte kedve támad egy ilyen őszinte, igaz társra, aki átsegíti a legkilátástalanabb helyzeteken is.

Vittorio de Sica az olasz neoralizmus e kiemelkedő filmjében nemcsak a magányról, szeretehiányról, öregségről, hanem a minden helyzeten átsegítő, tán magunk számára is meglepő, elpusztíthatatlan életigenlésről szól.