Az ötvenes években egyre inkább alkotói válsággal küzdő Germinek "A reménység útja" után készült hat filmjéből egy se volt sikeres. Útkeresésének egyik jellegzetes, talán legérdekesebb darabja, "A szalmaözvegy" viszont már elnyerte az olasz filmkritikusok díját.

Az esztergályos szakmunkás Andrea megismerkedik a gépírónő Ritával, aki vasárnaponként ugyanarra a tengerparti nyaralóhelyre jár katonavőlegényéhez, ahol Andrea felesége, Luisa ápolja beteg kisfiúkat. Bűntudattal gyötört, diszharmonikus szerelmi kapcsolatuk tragédiához vezet.

"Azt az olasz férfit ábrázoltam, aki az erkölcsi tilalomfák áldozata és rabszolgája" - nyilatkozta a címszerepben és a környezetrajz kidolgozásában egyaránt remeklő Germi. Jó megjelenésű, életvidámnak tűnő, magabiztos férfit látunk, akiről fokozatosan lefoszlik minden külsőség s rádöbbenünk, hogy bizonytalan, majdnem gátlásos, tétova ember...