A tanítványok

12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar filmdráma, 100 perc, 1985

Értékelés:

43 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

43 szavazatból
Szerinted?
Vetítések:
22:30, szerda (december 13.)
Duna World
Fehér József, a tehetséges parasztgyerek a harmincas évek végén bekerül az egyetemre. A nagyhírű professzor, Magyary Zoltán diákja lesz, aki tanítványaival a közigazgatás reformján dolgozik, ezzel akarják elősegíteni a magyar társadalom fejlődését. Bár az akkori kormány, élén a szintén tudós Teleki Pállal, nem nézi jó szemmel a tanszék kutatásait és eredményeit, a tanítványok mégis egy életre elkötelezik magukat a professzor eszméi mellett. Ám mindez csak akkor válik egészé, ha a munka folytatódik, és van, aki tovább viszi a dolgokat. De úgy tűnik, az ifjabb nemzedék nem fogékony az elődök hite, a tradíciók iránt… A film 1986-ban a Magyar Játékfilmszemlén a társadalmi zsűri rendezői díját, valamint a szakmai zsűri operatőri, díszlet-és jelmeztervezői és Hollósi Frigyes a legjobb férfi alakítás díját kapta. A magyar filmkritikusok a rendezői díjat, és Eperjes Károlynak a legjobb férfialakítás díját ítélték oda.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Fehér József
Magyary Zoltán professzor
Teleki Pál
Grófkisasszony
Lány, a metrón
id. Fehér József

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
FilmExpert 2023 nov. 13. - 08:43:19 Előzmény ligetiz51
"Nagyon komoly, talán tudatosan elsüllyesztett film. 2x is megnéztem, hogy minden részletét értelmezzem és ellenőrizzem a történelmi hitelességét. Nos igen..."pártok, háborúk, forradalmak és ellenforradalmak, rendszerváltások jönnek, mennek, eltűnnek,...."

Eddig teljesen egyetértek azzal amit írtál. Én úgy fejeztem volna be a mondatot, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására tett kísérletek rendre elhalnak/elhaltak. Merthogy a professzor ezt szerette volna a közigazgatás megreformálásával. Ma pedig ugyebár ilyen jellegű kísérleteket nem is nagyon látunk, sajnos.
10/10
ligetiz51 2023 nov. 13. - 07:31:18 10/10
Nagyon komoly, talán tudatosan elsüllyesztett film. 2x is megnéztem, hogy minden részletét értelmezzem és ellenőrizzem a történelmi hitelességét. Nos igen..."pártok, háborúk, forradalmak és ellenforradalmak, rendszerváltások jönnek, mennek, eltűnnek, de a közigazgatásnak (azaz az ország működésének) biztosítottnak kell lenni. Külön öröm volt látni a filmben Szamóca édesapját id. Eperjes Károlyt. Bereményi Géza legértékesebb filmje.
biharyg 2023 febr. 22. - 18:55:55 Előzmény Vinogradov
Kicsit elképedve olvastam ezt a rengeteg rosszindulatú tudálékoskodást. Egyetlen "apró" ténybeli kiegészítést teszek, és azzal szerintem el is intézem az egészet: Magyary 1930-as tanszékvezetői, majd 1931-es kormánybiztosi kinevezését követően alapította meg a Magyar Közigazgatási Intézetet az egyetemen. Erről beszél, amikor évtizedes munkáról tesz említést, meg az ezt is megelőző szakmai tevékenységéről, amit nemzetközi szinten is a legmagasabbra értékeltek. A Tatai járásnak a filmben lépten-nyomon feltűnő különféle térképei az Intézet által 1936-38-ban részben kiterjedt helyszíni munkával készített hatalmas műből valók. Megjegyzem, aki Szaniszló Józsefet "egy bizonyosként" emlegeti, az nemigen lehet képben a témában és történetében.

Mindehhez Telekinek valóban semmi köze nem volt. Teleki több száz diákot küldött vidékre falukutatni, de ennek a tevékenységnek nem volt különösebb kézzelfogható eredménye. Teleki viszonylag komoly korai geográfia munkásságot hagyott maga mögött - a szó minden értelmében. Nem igazán volt elméletalkotó analitikus tudóselme, és az osztálymeghatározottságán sem tudott átlépni. Nem véletlenül szippantotta be őt végül a politika a tudomány helyett. Ami az arisztokrata voltát illeti, a film azt is elég jól ábrázolja. Az Erdélyből Magyarországra menekült föld nélkül maradt arisztokraták jellegzetes figurája volt ő, akik jelentős részben meghatározták a két háború közötti magyar politikai életet. Az ifjú gróffal való vitája a filmben szépen mutatta be a kétféle arisztokráciának a Magyaryék által nagy tudományos alapossággal feltárt társadalmi problémákhoz való alapvetően eltérő viszonyát.

Jó ez a film, nincs vele semmi különösebb baj, a tényszerűség tekintetében sem. Remélem, az ön tájékozottsága javult egy kicsit az elmúlt tizenkét év alatt, és a véleményalkotását is ennek szintjéhez igazítja már.
Vinogradov 2021 febr. 01. - 20:21:04 Előzmény Nótárius
Nagy örömmel csatlakozom Önhöz, még ha a nyolc évvel ezelőtti önmagammal ezt nem is mindenestül tudom megtenni. Úgy érzem, a filmmel kissé igazságtalan voltam, még ha a tényeket kétségtelenül sistergő elánnal, eleven nekigyürkőzéssel elemeztem is. A Tanítványok ugyanis összességében valóban remek: a kor ismereteit híven tükrözi. Mármint azét a korét, amelyben Bereményi elkészítette (elkészíthette!) a filmet. Akkoriban még távolról sem tárták föl annyira a Magyary-problematikát, a Táj és Falukutató Központ jelentőségét, mint ahogy ez azóta már megtörtént.

Bereményihez úgy juthattak el az információk, mint annak idején hozzám (a 2013-as önmagam egy kissé sznob egyetemista volt - bár tegye fel a kezét az az egyetemista aki soha sem volt, kicsit se, sznob) valamilyen hártyán, kötőszöveten, vagy érdes katedrál-üvegen át az élet. A film nagyjából-egészében tükrözi mindazt, amit ezerkilencszáznyolcvanötben Telekiről, Magyaryról, a Kezdeményezésről, Kovács (itt Török) Imréről, és egyebekről tudni lehetett. Kósza legendákból facsarodott akkor az emlékezet, és alighanem minden cseppjének örülni kellett: az alapkutatások, az alapmunkák hiányoztak...

Telekit illetően is igazságtalan voltam: a film inkább hallatlanul keveset tudat róla, mintsem, hogy effektíve, par excellence "barom"-nak titulálná, mint azt egyik szereplő tenni méltóztatott. Ma már tudjuk, hogy Teleki inkább a lelkiismeretére hagyatkozott, mintsem osztályszempontokra, nexusokra, magánemberi surlódásokon alapuló észleletekre. Akkor ez még korántsem volt ennyire egyértelmű: csupán utolsó tettének kontextusában, aminek, azt gondolom, a film is méltóképpen állít emléket...

-------

Bereményi tehát nem volt történethamisító (éljen, rehabilitáltuk!) - egyszerűen korának történeti kontextusaiban gondolkodott - és ezt neki felróni igazán nem lehet. Azt, hogy túl bátran nyúlt egy túl érzékeny témához, amelyről túl keveset tudott - nos, ezt alighanem ki lehet jelenteni. De a Tanítványok még ezen hibák ellenére is káprázatos film. Az NFI jóvoltából tavaly nyáron alkalmam volt megtekinteni a digitálisan felújított változatot: hát, kérem, az valami mese.

A digitálisan felújított verzió képei csakugyan gyönyörűek: meglepő volt, ahogyan előtűnt a nyolcvanas évekbeli kopottság-feslettség alól egy érzékeny felületként kirajzolódó, míves harmincas évekbeli réteg. Pauer Gyula díszletterve (nem mellesleg a fia, a szintúgy kiváló Pauer Henrik is megjelenik a kutatók között!) épp úgy rezonál a korabeli magyar művészetre, mint a megidézett éra ideáljaira. Eperjes alakítása (mely valóban sajátos koegzisztenciája az arányoknak), vagy Cserhalmi lenyűgözően hullámzó indulatai sokkal nagyobb súlyt kaptak ebben az, Ivan Passer filmjének címével élve: intim megvilágításban.

Egyszóval: a Tanítványok számomra, és minden egyéb tekintetben is: újjászületett...

-------

Néhány tiszteletteljes megjegyzés még:

- A földkérdéshez: mivel Magyarországon, még Romániával, vagy Bulgáriával szemben is (!) döbbenetesen kevéssé történt meg a földreform (még névlegesen is alig!), a problematikát a két világháború között végig napirenden lehetett tartani. A Kisgazda Párt puszta léte erre épült (egy létező, de nem elég széleskörű parasztpolgárság képviseletére), erre találták ki Gömbös alatt a telepítési törvényt, éppen Teleki alatt az ONCSÁ-t, Bajcsy-Zsilinszky pedig, még fajvédőként, csakúgy ezért szállt síkra, mint az illegális kommunista párt nevében Vági István. Bár a szegénység mértéke kisebb volt, mint amiről a film beszél, az is éppen eléggé döbbenetesnek bizonyult: szép volt hallani Gelley Kornél elegáns orgánumán, mert igaz volt (sajnos): valóban ettől: a tulajdon és a polgárság hiányától, a szellemi és társadalmi értelemben vett pauperizációtól: fuldoklott ez az ország...

- Az operatőri eszközökhöz: Kardos nagyon csodálkozott a cenzori megfigyelésen. Láttam vele interjút későbbről, ahol igazat mondott, mikor megjegyezte: neki, bizisten, fel se tűnt, hogy ki merre halad. Egészen más dolgok foglalkoztatták akkor...

- A Jobbra Hajts-hoz: A hősünk Pestre érkezésekor vetített archív felvételek nem véletlenül vannak a Horthy-korszak legkülönbözőbb éveiből összeválogatva: a történetbeli Fehér József (Szaniszló alteregója) nem az 1941-es év Pestjébe nyer itt bebocsáttatást, hanem az egész korszakba, a szisztémába, a mechanonba - ha úgy tetszik. A képek egymásutánja figyelmesebb elemzésre is csábítana...

De ezt talán majd más alkalommal ejteném meg...

-------

Inkább még egyszer megköszönöm az elismerő szavakat, őszintén örülvén, hogy nem csak rám gyakorolt ilyen mélyredőjű, gazdag hatást a Tanítványok...
Vinogradov 2021 febr. 01. - 19:38:09 Előzmény gregga
Így négy év után válaszolván: sok mindent másképp látok a Tanítványokkal kapcsolatban. Valóban akadnak hibái, összességében mégis egy hallatlanul elegáns felépítésű, kerek alkotásnak érzem. Bereményi művészi teljesítményét ma már a történelmi kontextusnál is többre tartom: a digitálisan felújított verzión látszik meg csak igazán, milyen hallatlanul erős a film vizuális tekintetben, milyen markánsan, szépen komponálta alkotójuk a beállításokat - milyen káprázatos érzékkel tudott miliőt teremteni.

Pauler Gyula kiállítás-díszlettervei megragadják a figyelmet, a nyolcvanas évekbe oltott harmincas évek egészen sajátos látványt teremt, ami az embert mélyen elgondolkodtatja a korabeli aktualitásokat illetően is.

Megértem, persze, ha a film stílusa kevésbé találta el az ízlésedet. Mikó Imre kis szalonmuzsikája abszolút a helyén volt - a gázmaszkban kaszálás azt volt hivatott szimbolizálni, milyen lehet egy magyar parasztnak a legnagyobb nyári hőségben a lehető legkeményebb fizikai tevékenységet folytatni. A metró mozgólépcsőjén és feljáróján játszódó jelenetsorokat pedig könnyű öncélú művészkedésnek látni - talán annak is tekinthetjük őket.

Nekem mindenesetre tetszenek.
9/10
Nótárius 2021 febr. 01. - 16:06:02 9/10 Előzmény Vinogradov










Én is köszönettel csatlakozom a ténybeli alaposságú hozzászólásához.

Engem, a történelmi tények részletező ismerete nélkül is, nagyon megfogott a film erős hatásegyüttesű egésze, azon belül a jelenkori viszonyainkra nézvést is elgondolkodtató, szinte látnoki aktualitásai; valamint kiemelten a hangulatos, több idősíkban is korhű érzetű, különleges operatőri zsenialitású képi világa, továbbá a szerep-azonosultan feszültségteremtő színészi remeklései.
Ez utóbbiak közül Eperjes Károlyt leginkább azért emelném ki külön is, mert a rá már e film elkészültekor is jellemző karakteres átszellemültségű modorosságát, valami ösztönös tehetségű, bámulatos arányérzékkel állította a kettős szerepének és ezáltal e film hitelességének szolgálatába.


A frissen a piaristáknál végzett tanyasi fiú, Fehér József Pestre utazik beiratkozni a Pázmány Péter Egyetem jogi karára. Azonban félretájékoztatták, így a beiratkozást lekéste. A szerencsés véletlennek köszönhetően azonban összeakad az éjjel-nappal az egyetemi intézetében dolgozó Magyary professzorral, aki felkarolja a fiatal, tehetségesnek látszó szegény fiút, és elintézi a lekésett beiratkozást.

Fehér talán a váratlan segítség hatására, talán személyes szimpátiából is – nézeteiről még mit sem tudva a professzor halálig elkötelezett híve lesz. Csak később kezd azonosulni a professzor szociális kérdésekre is érzékeny, ugyanakkor tisztán politikamentes szakirányításban hívő közigazgatási és társadalmi modernizációs elveivel.

Megismerkedik a professzor körül csoportosuló, fiatal kutatókból álló közösséggel, „a tanítványokkal”, akikhez lassan ő is számítja magát, és az egyetemi, kollégiumi közösség más csoportjaival is, a falukutató Török Imrével.

Hozzásegítik, hogy apró jövedelemre tegyen szert a züllött, részeges arisztokratapalánta korrepetálásával. Gráf Alex jóvoltából megismerkedik a kissé különc, némileg hiperaktív családfővel, az öreg Sándor gróffal, aki a világ boldogításának szemlátomást az ellentétes pólusát választotta: katonás sportolók, futballisták, árpádsávos karszalagban gyakorlatozó náci rohamosztagosok. Nem véletlenül, hiszen Sándor gróf annak a Festetics Sándornak a pandantja, aki éppen ekkoriban a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetője, a hazai náci mozgalom egyik úttörője.

Többször feltűnik még Gráf Alex húga is, akiből némi arisztokratikus érdeklődést vált ki a furcsa, környezetétől már-már ordítóan elütő fiatalember. És akibe a fiatalember talán reménytelenül bele is szeret.

A film további részét áthatja a közelgő összeomlás előérzete, és ezzel párhuzamosan az a már-már irracionális reménykedés, hogy ezt követően legalább Magyarország így-vagy úgy, de visszavonhatatlanul meg fog változni, és talán nem a legrosszabb irányba. S az események talán rákényszerítik az új világot a professzor elméleti munkásságának realizálására.

Kezdődik mindez az intézethez közeli Károlyi-palotában 1938 novemberében megrendezett, valóban emlékezetes és a valóságban is botrányba fulladt kiállítással.

A kísérleti telepek, a népfőiskola szervezése és a vidékkutató terepmunka ellenére mégis egyfajta elefántcsonttoronyban tevékenykedők világára hirtelen sötét árnyékot vet a baljós külvilág, Teleki Pál öngyilkosságának a híre. Éppen az egyetemi előadásra meghívott náci belügyi államtitkár, Wilhelm Stuckart látogatása napján.

A történetbe érdekes dramaturgiai megoldással fésűszerűen illeszkedik a főhős, az időközben megöregedett Fehér József életének utolsó napja, véletlen találkozása fiával egy forró, kánikulai napon a nyolcvanas évek közepe táján."

"Eperjes Károly kettős főszerepben egyrészt a fiatal Fehér Józsefet, illetve nyolcvanas évekbeli fiát alakítja. Külön érdekesség, hogy ezekben a jelenetekben az idős Fehér Józsefet Eperjes korábban amatőr színész édesapja alakítja; akinek hangját Eperjes kölcsönzi öregessé tett, elváltoztatott hangon, míg őt ezekben a jelenetekben Gulácsi Ferenc hangjával hallhatjuk."

"A tanítványok megértéséhez némi adalék lehet, hogy a Táj- és Népkutató Központ három alapító professzora, Teleki, Magyary és Györffy között a viszony ekkorra (a harmincas évek végére) elsősorban a kül- és belpolitikai változások értékelése okán megromlott, s ez kihatott tanársegédeik, illetve diákjaik viszonyára is. De ez messze nem volt olyan mértékű, mint ahogyan az a filmben megjelenik."



Kapcsolódó idézetek:
" ... amíg a nagybirtok rendszer fennáll, itt magyar embernek nyugalma nem lehet."
" ... ebben a kérdésben megalkuvásnak nincs helye, mert nemcsak az egészségesebb birtokmegoszlás, hanem a szociálpolitikai, társadalmi és közigazgatási reformok egész sora és egy modern közszellem kialakulása függ attól, hogy a nagybirtokrendszer avult bástyái előzetesen leomoljanak."
(Kerék Mihály: A magyar földkérdés Bp. 1939.)

A studióvezetői (producer) állásából történt elbocsátását megelözően Nemeskürty István ezzel, az általa hivatalosan utoljára mentorált filmmel avatta elsőfilmes filmrendezővé Bereményi Gézát, aki a forgatókönyvet Magyary professzor egykori tanyasi elszármazású tanítványának, dr. Szaniszló Józsefnek önéletrajzi beszámolója alapján írta.

Kardos Sándor operatőr derűs visszaemlékezése szerint: a film "elfogadása", azaz az engedélyezése előtti zártkörű elbírálási vetítés után, a filmfőigazgató leleplezni vélte azt az alkotói szándékú bújtatott üzenetet, hogy a Horthy rendszerben mindig felfelé mentek a lépcsőn, a szocializmusban pedig mindig lefele. :)

A film lényegét nem érinti, de nekem feltűnt, hogy a főváros mozgalmas járműforgalmú archív utcaképei nem mind illettek a 30-as évek végi történésekhez, mert hazánkban 1941. július 6-án, a fővárosban és környékén pedig csak 1941. november 9-én lépett életbe a "Jobbra hajts!", a jobb oldali közlekedésről szóló rendelet.
4/10
gregga 2017 júl. 21. - 23:51:35 4/10 Előzmény Vinogradov
Köszönjük a bírálatot. Magam nem vagyok elég képzett "ideológiailag" és történelmileg ehhez a filmhez, de azért sok helyen ráncoltam a homlokomat. A régi filmanyagok használata és a "míg a halál el nem választ" motívum majdnem olyan jól mûködtek, mint az Eldorádóban, de sok minden más nem. A túlzott modorosság és a mûvészkedés idõnként az érthetõség rovására ment. Nagyra tartom Mikó Istvánt, és sajnálom, hogy gyakran, mint itt is, valami borzalmas ripacs szerepet kapott ("You are my édes... kutyagumi"). Pl. a gázmaszkos, a verekedõs és a metróból induló jeleneteket nem tudtam hova tenni, sok más apróság mellett. De érdekes volt felidézni a villódzó metró-világitást - évtizedek óta nem láttam ilyet. Cserhalmi játéka jobban tetszett az átlagosnál, és a többiekkel sem volt bajom, inkább a forgatókönyvvel.
Vinogradov 2013 márc. 16. - 00:11:22
Igazán nincs mit - örülök, hogy segítettem. :)

Egyébként, aki Magyaryra kíváncsi, annak Saád József remek munkáját tudom ajánlani (http://static.polc.hu/products/00/12/08/120808.jpg), no meg a szerzõ eredeti, sajnos manapság nagyrészt már nem könnyen hozzáférhetõ mûveit - éppen itt az újrakiadás ideje...).

Bereményi mintája elvileg egy bizonyos Szaniszló József dr. közlése volt, akinek tényfeltáró dokumentum-kötete 1993-ban jelent meg (http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/1461/TN6_0129001977446G.JPG). A benne foglaltak, talán nem meglepõ módon, nem fedik maradéktalanul a filmben található információkat. De errõl majd más alkalommal, ha elolvastam a kötetet. Az ugyanis birtokomban van, de még egyáltalán nem jutottam el a feldolgozásáig.

Van olvasnivaló bõven, más...
kramerallrad 2013 márc. 15. - 16:18:44
Maga a film jó, technikailag mindenképp értékelendõ. Kardos Sándor operatõri munkája zseniális.

Sajnos a Hídemberben ez a két ember már nem tudott ilyen míves munkát az asztalra tenni.
Vinogradov 2013 márc. 15. - 13:24:58
A filmrõl igyekszem majd ettõl a súlyos ténytõl egy kicsit függetlenül véleményt mondani, mert egyébként nem érdektelen, nem rossz darab és Bereményi már megcsillogtatja itt késõbbi erényeit, amelyek elsõsorban az "Eldorádó" címû remekmûvében öltenek majd estet. A késésnek most - kivételesen - örültem, mert én is késve értem haza tegnap :)

És azért még hozzátenném, hogy életemben elõször láttam végre valóban jó minõségben "A tanítványokat". Az a kópia anno... - brrrrr...
Összes hozzászólás