Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A világegyetem IV.

Name: A világegyetem IV.
Genre: ismeretterjesztő filmsorozat
Released: 2018-04-22T03:45:21+0200
Rating: 8.7

The Universe

ismeretterjesztő filmsorozat

Értékelés:

37 szavazatból

Szerinted?

46 hozzászólás

Értékelés:

37 szavazatból

Szerinted?

46 hozzászólás

A sorozatban mminden eddiginél látványosabb grafikákat és számítógépes animációkat láthatunk, miközben megtudjuk: mi az, ami ma csak a sci-fikben létezik, holnap viszont már maga lesz a valóság.

Egyéb epizódok:

Epizód lista

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

http://www.imdb.com/title/tt1051155/
ha valaki részletesebb infót szeretne és tud angolul ;)

Válasz

Nos, az eredeti probléma a következõ volt:
1; Az elektromágneses jelenségeket leíró egyenletek tartalmaztak egy megfigyelõtõl független sebességet. Ez a Galilei-féle relativitási elvvel nem volt összeegyeztethetõ, mivel ez alapján létezhetett abszolút koordináta-rendszer, ami a tapasztalattal ellentétes.
2; A mozgó töltések mágneses mezõt keltenek, ami viszont megsérti az inerciarendszerek szimmetriáját.
Ezek feloldására alkotta meg Einstein a speciális relativitás elméletét, aminek viszont eredménye a világkép megváltozása volt. Késõbb az elméletet kierjesztette gyorsuló rendszerekre is, és az itteni szimmetria következtében adódott, hogy a gravitáció a tér görbülete, a szabad mozgások pedig a görbület geodetikusai mentén történnek. Ezt észleljük mi szabadesésként.
Az erõs és gyenge kölcsönhatást jóval késõbb ismerték fel, így szerepet sem kapnak az elméletben, de még lényegesebb, hogy olyan mértékben gyengülnek, hogy makroszkopikus távolságokon nem észlelhetõek. (Az erõs kölcsönhatás például az atommagon kívül már gyakorlatilag nulla.) Az elektromágneses jelenségeket a pont Einstein által feltételezett foton létesíti a töltések között. A kvantumelméletben ugyanis a kölcsönhatás részecskecserével jár együtt. A foton, mint szabadon mozgó részeske ugyanakkor a geodetikusok mentén halad végig, csak éppen ez a pálya a sebességtõl is függ, így lehet,hogy a fény pályája meghajlik a tömegek közelében.
A graviton megtalálásához igen nagy tömeg- (és így energia-) sûrûség kell, amit kizárólag gyorsítókban lehet elérni. Az arányok végett: az LHC protonsugara egy teherszállító gyorsvonat energiájával bír, ez van egy néhány atommagnyi térfogatba koncentrálva ütközéskor. Úgyhogy ha valahol, hát ott legalább a hatásait észre kellene venni. Minél nagyobb a tömegkoncentráció, annál jobban lehetne észlelni. A méréstechnika és az észlelési határ így közelít egymáshoz, elõbb-utóbb el kell érjék a közös pontot. A probléma, hogy a gravitáció nem hasonlít a másik három kölcsönhatáshoz, mivel a tér geometriai szerkezetének eredménye, így lehet, hogy nem is kezelhetõ a kvantumfizika eszköztárával. Én magam a graviton létezésében is kételkedem, szerintem a négy kölcsönhatást egy sokkal általánosabb elmélet fogja tartalmazni, aminek határesete a mai modern fizika két nagy elmélete. De ez utóbbi szigorúan magánvélemény.

Ui.: Elég a ruha alkotta potenciálgát. Minél kisebb a gát, annál könnyebben "kiszivárog". :) De a határozatlansági reláció alapján minél szabadabban engeded mozogni, annál pontosabban mondhatod meg, hol a helye. :)

Válasz

"A relativitáselmélet pedig pont az elektromágneses kölcsönhatás okozta paradoxonok feloldására született"

Na ez nekem már egy kicsit zavaros.
És én úgy olvastam hogy a relativitás elmélet azt magyarázza hogy a tömeg által létrejött gravitáció meghajlítja a tér-idõt és ezáltal hat a fotonok mozgásának irányára stb...
De itt sehol sincs jelen az erõs, gyenge és elektromágneses hatás, amik viszont a kvantummechanikában meghatározó erõk. Ellentétben a gravitációval aminek nincs jelentõsége.
Tehát ez két teljesen külön dolog, és nem látom hogy a relativitáselmélet milyen elektromágneses kölcsönhatás okozta paradoxonok feloldására született.
Hol itt a paradoxon egyáltalán?
A fény iránya, illetve irányának változása hogyan viszonyul a foton kvantummechanikai szerepéhez, mint az elektromágneses kölcsönhatás közvetítõje?

A graviton meg majd elõkerül elõbb-utóbb. Csak szerintem rossz helyen keresik. A hadronütköztetõben szerintem nem fogják megtalálni, mivel ugye pont az a gond hogy nagyságrendekkel gyengébb kölcsönhatás mint a másik három, és amíg nem oldják meg hogy egy apró és rövid életû fekete lyukat köröztessenek addig nem lesz mérhetõ eredményük.

ui:
Ha barátnõmet nem engedem alagútba akkor nem fog "szivárogni"? :D

Válasz

Makroszkopikus méretekben a kvantummechanikai és a newtoni leírása a jelenségeknek nem mutat eltérést. (Esetleg a sokezredik tizedesben. Például megadhatom annak valószínûségét, hogy a barátnõd alagútjelenség révén "kiszivárog" a fehérnemûibõl, csak olyan pici számot kapsz, hogy ezzel foglalkozni nem érdemes. Viszont ugyanez atomra és alfa-részecskére már nem igazán kicsi szám,sõt,egyes esetekben kifejezetten észlelhetõ.)
A relativitáselmélet pedig pont az elektromágneses kölcsönhatás okozta paradoxonok feloldására született, amik közül a leglényegesebb pont a fénysebesség izotrópiája. Az általános relativitáselmélet csak annyit mond ki, hogy a gravitáció nem klasszikus kölcsönhatás, hanem a térszerkezet következménye. A kvantummechanikában minden kölcsönhatást részecske közvetít, eddig három közvetítõt sikerült megtalálni, a negyedikrõl csak sejtések vannak. Ez pedig pont a graviton, a gravitációt közvetítõ részecske. Eleve mondjuk a gravitáció kvantumos leírásával is adósak vagyunk, és egyelõre a legjobb elképzelés is egy félig kidolgozott hipotézis.
Jelenleg a helyzet tehát az, hogy az elektromágneses kölcsönhatást mindkét elmélet leírja, a gyengét és az erõset csak a kvantummechanika, a gravitációsat pedig csak a relativitáselmélet. A jó elmélet mindkettõt tartalmazza majd, csak éppen ennél többet nem tudunk róla. Még azt sem, hogy van-e. (Hawking ugyan azt mondja, van, de ez kevéske. Egyelõre nyoma sincs ilyen elméletnek.)

Válasz

"A kvantummechanika tartalmazza a newtoni fizikát. A probléma ott van, hogy a kvantummechanika és a relativitáselmélet nem igazán fedik egymást, pedig sokszor mindkettõre egyszerre van szükségünk. "

Igaz nem igazán vagyok járatos fizikában de ezt nem értem.
Annyit tudok (vagy tudni vélek), hogy a relativitás elmélet a gravitációs erõ általi hatásokkal számol mint legnagyobb erõvel, és a probléma, hogy ez a gravitációs erõ mint tényezõ gyakorlatilag nincs jelen a kvantummechanikában. Ott az elektromágneses erõ az uralkodó erõ, ami viszont teljesen jelentéktelen erõ a relativitás elméletben.
Tehát a kérdésem hogy a kvantummechanika milyen formában tartalmazza a newtoni fizikát?

Válasz

Kicsit most én pontosítanék: A kvantummechanika tartalmazza a newtoni fizikát. A probléma ott van, hogy a kvantummechanika és a relativitáselmélet nem igazán fedik egymást, pedig sokszor mindkettõre egyszerre van szükségünk. A húrelmélet azt állítja magáról, hogy mindkettõt tartalmazza, azonban még ellenõrizhetõ jóslatokat sem igazán tett tudomásom szerint, viszont könnyû interpretálni, mirõl szól, ezért népszerû az ismeretterjesztõ kommunikációban. Valójában jó néhány versengõ hipotézis van, csak éppen még egyiket sem sikerült kísérletesen vizsgálni.
Tipikusan a kvantummechanikában használt egyenletek nem relativisztikusak, a relativisztikus egyenletek nem kvantálhatóak, tehát a két elmélet egyszerûen nem hozható összhangba.

Válasz

Azért az élet keletkezését én nem mondanám megmagyarázhatatlannak, egészen jó úton haladunk ebbe az irányba (is). Bár van, akinek kényelmesebb az "It's magic!" gondolkodás, de pont ez az, ami nem mozdít elõre soha.

Válasz

Tedd hozzá hogy egyenlõre megmagyarázhatatlan.A varázslat fogalma kizárja a tudományos megértést,hiszen pont az alényege hogy minden realitás és megérthetõség ellenére történik valami csoda a mesékben.

Válasz

10/10

J 2012 máj. 17. - 21:58:28 10/10 Előzmény dantonb

Szerintem pedig az élet keletkezése is, mint több más megmegyarázhatatlan dolog, nyugodtan készülhetett un. varázslattal is. Ugyanis ha elemezzük bármelyik varázslatot, akkor azt látjuk, hogy az nem más mint matematika, fizika és kémia megfelelõ arányban összegyúrva.

Válasz

Hát köszönöm eme kis tanulmányt,és az elsõ bekezdés elolvasása után azt gondoltam ,hogy végre valaki megfogalmazta konkrétan és precízen azt amit biztosan éreztem ,és amiért azt írtam tombenkonak pl hogy a papír mindent kibír ,Biztos voltam benne hogy nem lehet elképzelni egy 33 dimenziós kockát annak ,aki 3 dimenziós lény.Egyébként a tárgyak 3 nézetét megszerkesztõ technikát hívják ábrázoló geometriának.Errõl nekem is van némi ismeretem mérnök lévén:)
Ami a második bekezdést illeti az is korrekt,mert ha egy elmélet bizonyítottan igaz ,ez a tudomány célja,hogy bizonyítson akkor egy másik csak adhat hozzá pluszt,de nem tekinthet el tõle,ha a tudományosság igényével csinálják. Mivel pl az Einstein egyenletek nem csak egy sebbességtartományra igazak, hanem minden sebbeségre,ezért pongyolán fogalmaz és rosszul ,aki szerint kis sebbeségre nem érvényesek .keveri a szezont afazonnal ,mert kis sebbességnél a hatás elenyészõ és észrevehetetlen pláne a köznapi emberek számára,ami egész mást jelent.
Ötletelés a tudományban is folyik,ez azonban a vak tyúk is talál szemet elven lehet csak igaz és mindig el kell végezni az ellenõrzést a próbát.Lám az ûrtávcsövek segítségével kiderült hogy az universum gyorsulva tágul ,aminek pont az ellenkezõjét sejtte Pl Einstein és alegnagyobb koponyák is csak többféle lehetõséget emlegettek holott annyira kézenfekvõ volt korábban hogy nyilván a gravitáció miatt egyszer összezuhan a világ egy pontba.De ez nem volt bizonyítva ,most pedig pont az ellenkezõje derült ki.
Szumma szummárum ilyen szinvonalú érvelést vár el az ember egy matematikustól,aki ráadásul a humán dolgokban sem járatlan.

Válasz

Összes hozzászólás