Mohsen Makhmalbaf, Cannes-i nagydíjas iráni rendező digitális kamerájával útra kel, az iráni és afgán határhoz, egy határfaluba, a senki földjére. 800 km-es határvonal húzódik a két ország között. Az afgán gyerekek itt nem járhatnak minden nap iskolába. Bár Afganisztán csodálatos ősi kultúrával rendelkezik, az elmúlt két évtizedben a háború, az aszály és az éhínség miatt menekülésre kényszerülő családokban a gyerekeknek sem lehetőségük, sem engedélyük nem volt a tanulásra. Sőt a tálibok kormányra kerülése előtt is csak a lányok 95%-a és a fiúk 80%-a járt iskolába. A tálib kormány ideje alatt az összes afganisztáni iskola bezárt, és az Iránban élő hárommillió afgán menekült közül - akik 20 éven át Iránban éltek - nagyon keveseknek adatott meg, hogy iráni iskolákba járjanak. 1980-ban Afganisztán lakosságát 20 millióra becsülték. Ebből a 20 millióból 2,5 millió afgán az éhínség és háború következtében meghalt, 7 millió pedig elmenekült az országból. Mindent egybevetve az elmúlt 20 évben az afgán lakosság 50%-a hagyta el Afganisztánt. E 7 millió afgán menekült gyermekei érvényes okmányok híján nem járhatnak állami iskolába, csak a pakisztáni vagy az iráni határ menti tálib vallási iskolák fogadták be őket. A dokumentum rendkívüli erővel hat, a rendező fényíró, aki teljes felelőssége tudatában kérdezi az afgán gyerekeket, és az iráni gyerekeket.