"Mács Jóska hiteles és élvezetes szövegekkel igazít el a gömöri dombvidéken, annak falvaiban és kisvárosaiban egyaránt. Mely táj emberei, némileg Tamási Áron Ábeléhez hasonlóan, jellegzetesen magyarok. A lelkületük is az, nem csak a gondolkodásuk és beszédmódjuk, a sorsuk is gömöri és a jövőjük is magyar. Mács és nemzedéke valóságlátásához erős történelmi érzék társul. Ösztönösen esztétizálnak, Mács elbeszélve jeleníti meg - vagy elmeséli történeteit. Nem a formában keresi a lényeget és mélységet, hanem a drámai sorsnak teremt formát. A kísérletezés sem kenyere, nem neki és nem is társainak találták ki a szélsőséges szövegkultúrát és a túlhajszolt nyelvezetet. Annál több a mondanivalójuk! Önmagukat kell elmondaniuk." (Duba Gyula)