Makovecz Imre a világ egyik legismertebb magyar építésze, aki a magyar kultúra legnagyobb formátumú alakjai közé tartozik. Nemzetközi hírű és hatású, iskolateremtő mester, szakmájának örökké protestáló harcos prédikátora. Megkérdőjelezhetetlen szellemi teljesítménye nyomán létrejött művei: a sevillai világkiállítás magyar pavilonja vagy a piliscsabai Stephaneum középkori hangulatot árasztó épületegyüttese egy kivételes tehetségű, öntörvényű és következetes alkotót testesítenek meg, olyat, aki az organikus építészet egészen sajátos útját járja. Humanizált, emberközpontú házaihoz hagyományos, természetes alapanyagokat, elsősorban fát használ. "Látó", a belső lényeget megragadó egyéni épületei a környezetbe, tájba simulók, kompozíciói karakteresek, emberléptékűek. Építészetének eredetisége és karizmatikus személyisége rengeteg hívet gyűjtött köré. A munkáiból rendezett kiállítások sora már a '80-as évek elejétől bejárta a világot.

Az izgalmas portréfilmben - amelyben Osskó Judit szerkesztő-rendező beszélget a mesterrel - több idézet is elhangzik az idén megjelent Írások 1989-2009 című könyvéből, amelyben olyan kérdéseket is feltesz, amelyeket mások jószerivel megfogalmazni sem mernek. Ezek a nemzetünk féltéséből, a jövőnkről szóló, nem egyszer indulatos írások a szerző szerint olyanok, mintha valaki magában beszélne? A vele, róla készült filmet kora tavasszal, nem sokkal azután forgatta a Magyar Televízió, amikor a római La Sapienza egyetem díszdoktorává avatta.