Hányszor kerülünk életünk során választások elé? Hányszor tudjuk, hogy helyes és hibás döntés közül melyik lenne az igazi, s hányszor lépjük mégis a rosszat. S hányszor érezzük gyengének magunkat a jóra, a követendőre!

Egy fiatal rendező dokumentumfilmet készít Karcsikáról, a hányatott sorsú, éppen felnőtté váló, vergődő fiúról. Eközben akaratlanul mintájává, példa- képévé válik a szülők nélkül nevelődött fiúnak. De vajon alkalmas-e erre a szerepkörre? Követendők, követhetők-e az ő lépései? Karcsika halála számvetésre készteti: választásainak, tetteinek, saját útkeresésének buktatóira irányítja figyelmét?

A film tartalma több rétegű, története több irányú. Rétegeiben egymás mellé rendeli a dokumentum és fikció, álom és valóság, jelen és múlt ábrázolásmódját. A cselekmény több szá- lon, több időben, több irányban fut. Egy rendező rendezetlen és rendeződő kapcsolatai: feleséggel, pincér-nővel, annak barátjával és filmjének főszereplőjével. Mint Thészeusz bolyongása a Labirintusban, harca az embertestű Minotaurusszal, a dominó-játékossal.
Találkozások igazságot kereső hősökkel, mesékhez forduló szereplőkkel, történetbe vesző cselekmé-nyekkel, eseményekből kirakott sors- helyzetekkel, ahol a verbálisan elhangzó meditációk (Pilinszky János szövegei) illusztrálják a képeket, vagy a képsorok illusztrálják a szavakat, és a metszéspontokban, kereszteződésekben válnak meditációvá.