Az úszó ember

Bakancslistához adom
The Swimmer
14 éven alul nem ajánlott amerikai filmdráma, 92 perc, 1968

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

Ned Merrill (az Oscar-díjas Burt Lancaster) válságban van, szembesül múltjával, csalódásaival és szertefoszlott álmaival. A zavaros lelkű külvárosi szépfiú, egy nyári reggelen barátai kertjében elhatározza, hogy hazáig úszik a szomszédos házak medencéinek láncolatán. A lelki megtisztulás és a szabadság vágya viszi medencéről medencére. A múlt útja tele van zavaros pillanatokkal, megaláztatással és szenvedéllyel. Egyik történetről a másikra úszik, míg végre haza érkezik - egy megüresedett házba... itt végre szembesül önmagával és a megdöbbentő valósággal.
Forgalmazó: Warner Home Video

Stáblista:

Szereplők

Ned Merrill
Julie Ann Hooper
Shirley Abbott
Donald Westerhazy
Mrs. Halloran
Betty Graham
Jack Finney

Hozzászólások

Szerinted?
feketevipera 2011 szept. 21. - 14:13:35
Az úszó ember Burt Lancaster idehaza aligha ismert - itthon talán nem is vetített - filmje. A cselekmény tkp. meglehetõsen egyszerû, talán még kicsit laposnak is lehetne mondani. Inkább csak szimbolikus értelemben lehet felfogni, a valóságban szerintem nem túl életszerû, hogy valaki a medencék sorozatán keresztül "úszik haza", nem tudom, mennyire engednék meg ezt a tulajdonosok, így a kiindulópont meglehetõsen abszurd lenne. Egyébként az is furcsa, hogy fõhõsünk mezítláb teszi meg a hosszú utat, erdõkön, réteken, úttesten át, ez így szerintem elég meredek, nem lép bele semmibe. A film nagy erénye nem is ebben rejlik, hanem a színészi játékban, a fényképezésben, illetve abban, hogy ironikus és szatirikus körképet ad arról a társadalomról, amelyikben a felszínes kapcsolat és a pénz az úr. Közben persze láthatjuk azt is, ahogyan Ned laza felfogású, életvidám emberbõl a végére testileg-lelkileg meggyötört figurává válik, s szembesül mind önmagával, mind a korábban általa elkövetett tettekkel. Rájön arra, hogy lényegében véve senki nem szereti õt, mert õ sem szeretett (és nem tisztelt) igazán senkit. Fejlõdéstörténet a film, de ez a fejlõdés kétirányú: egyrészt a fõszereplõ fokozatosan megismeri önmagát, ráébred a hibáira és bûneire, ugyanakkor egy lefelé mozgó fejlõdés is megfigyelhetõ (ti. az, hogy mindent elveszít, "barátokat", családot, vagyont, összeomlik a látszólag fényes élete). Összességében véve szerintem érdemes megnézni a filmet, még ha inkább csak egyszernézõs is, és valószínûleg nem lehet remekmûnek nevezni.