"Filmjeim sokat köszönhetnek a cirkusznak. A bohócok hivatásom nagykövetei voltak..." - mondta egyszer Fellini. Hitvallása ezen a filmjén is átfénylik, amely nem más, mint személyes emlékek, vallomások, dokumentumok, riportok és víziók egymáshoz kapcsolódó láncolata a múlt század elejétől az 1960-as évekig. Rekviem a cirkuszért, a letűnt nagy clownokért. A rendező kis stábjával felderítő útra indul, hogy választ kapjon, hová lettek a régi nagy nevek, mivé lett a cirkusz nagy varázsa. Róma, Párizs egykori legendás helyein kalauzolja végig nézőit. A válasz kiábrándító. Fellini mégsem hagyja annyiban. Még utoljára egy hatalmas cirkuszt varázsol a vászonra, és fergeteges tempójú előadással újjáéleszti a porondot.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
annyi, hogy imádom Fellinit! de a bohócokat sose szerettem...
hát most nagyon megszerettem õket! :)
igazi fellinis film-örömök támadtak bennem (olyanok, amiket csak Fellini film nézés közben érhetik az embert)...
a záró bohóctréfa (a bohóctemetés) az fantasztikus...
vigadjunk sírva, vagy sírjunk vigadva!
ezek a bohócok annyira emberiek! :))))
mert emberek.
sokszor mondjuk valakire, hogy az egy bohóc (most nem politika!), és lenézzük.
ezentúl nálam dicséret lesz, ha valakire azt mondom, hogy bohóc!
ezt érte el a film.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások