Három elvált asszony sorsa fonódik össze a filmben. A három barátnő a válás után is megpróbál emberi kapcsolatban maradni volt férjével, hiszen összeköti őket a múlt, a gyerek. Ugyanakkor megvan bennük a törekvés új kapcsolatok teremtésére is... A harmincasok magánya és társkeresése napjainkban is élő probléma. A film epizódszereplője, Koltai Róbert 1982-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
dreamer1
2010 febr. 12. - 12:55:02
Nekem tetszett a film többször láttam.Jó volt hogy nem eljátszottak valamit hanem teljesen életszerûen voltak a filmben.Különösen a Kishonti Ildikó és a Nagy Anna részei.Õk sosem nem voltak elkényeztetve filmszerepekkel.
Kedves perry!
Azért én annál többet állítottam, mint hogy az egyedül élõ nõk helyzete nehéz. Ez olyan általánosság, ami miatt nem ragadnék billentyûzetet.
Kitartok amellett a közhely mellett, hogy az emberi természet lényegében örök és azon belül a társkeresés problématikája és a magányosság hatása és elviselése ugyanolyan most, mint száz éve, vagy 40 éve. A három nõ kalandjai napjainkban semmivel sem lennének kevésbé szánalmasak, megdöbbentõek, nevetségesek, avagy kiábrándítóak. Ahogy mondani szokás: persze, „mutatis mutandis”, azaz nyugtázom a filmbéli lakótelepi fürdõszobát, lelõhetetlen csengõt(ahogy a kezdõ hsz-ban is tettem). Ne gondold, hogy ma a filmben ábrázolt helyzetek egy jottányival is különbek, emberhez méltóbbak, stb. És ezzel nem azt mondom, hogy ma emberhez méltatlanok, hanem inkább azt, hogy akkor sem voltak azok, eltekintve attól, hogy a csengõt csavarhúzóval kellett megizélni, hogy abbamaradjon, de ez nem lényegi (bár háttér információként jó jelzõje az akkori kor (élet)szinvonalának.
Ha akarod, akár azon is elmeditálok, elhatárolódjak.-e saját magamtól, bár attól azért nem, hogy a filmnek érvényes olvasata a két társadalmi berendezkedés összehasonlítása, azon belül viszont hallgatólagosan a mai kritikája(hallgatólagosan, mivel nem most készült)
"A filmbéli három elvlt nõnek semmi köze az akkor létezõ „szocialista” rendszerhez, egyszerûen általános egyedülélõ nõk, általános emberek, mindig minden társadalomban így mûködnek, így mûködünk."
Ezzel csak egy a gondom, ez a film a létezõ szocializmusban játszódik, így minden társadalomban "kitételed" annyiban érvényes, hogy az egyedül álló nõk élete a múltban is jelenben is nehéz.
Ahogy röhejes volt annó, hogy szinte minden, pláne az ilyen jellegû filmek ugyanazt a rossz dumát váltották ki, hogy ui. a rohadó kapitalitzmus válságának egy-egy újabb leleplezésével állunk szemben, legalább annyiraostobaság innen utólag mindent az akkori pártállam harcos kritikájának tekinteni.
Egyetelen megjegyzést tettem idézet tõlem:
"Kis magyar szocialista valóság a boldogságkeresés
"sárga útján", ez jutott nekünk 1980 - ban."
Amennyiben ezt társadalom kritikának érezted a szocializmus ellen vagy mellett akkor próbáljad megint értelmezni ezt a mondatot.
Nincs az a pörgés az életben, mint amit azóta bevezettek és ránk erõszakolnak a körülmények, a hülye divatok és a meg nem gondolt gondolat. Ha perry erre gondolt, akkor a kritika pont ellenkezõ élû, nem a létezõ szocializmust sújtja, hanem az új világot, mert ez sokkal sz*rabb. Legalább is, ha a filmbe mindenképpen a két kor összehasonlításdát akarjuk belelátni.
Bocsánat, de ezek a te gondolataid, szeretnék elhatárolódni a szocializmus és a jelen társadalom kritikájától, a te megállapításaidtól, és azoktól a megjegyzésektõl amiket nekem tulajdonítasz.
A tudálékosság megállapításával itt te vagy a második, nem szívesen írom de amit meg te írsz az kb. úgy közvetíti a film gondolatiságát mint mûvészfilmet a multiplexek.
Ja, és mikor hasonlítottam össze a két kort az már csak a te olvasatodban fog kiderülni.
A film nekerm nagyon tetszet, 7 pont, de perry fölvetése valóban tudálékosnak és eröltetetnek tûnik.Már AranyJános is megmondta: gondolta a fene!
A filmbéli három elvlt nõnek semmi köze az akkor létezõ „szocialista” rendszerhez, egyszerûen általános egyedülélõ nõk, általános emberek, mindig minden társadalomban így mûködnek, így mûködünk. Ahogy röhejes volt annó, hogy szinte minden, pláne az ilyen jellegû filmek ugyanazt a rossz dumát váltották ki, hogy ui. a rohadó kapitalitzmus válságának egy-egy újabb leleplezésével állunk szemben, legalább annyiraostobaság innen utólag mindent az akkori pártállam harcos kritikájának tekinteni. Még azt is elfogadom, hogy pl ezt a filmet is akkor nézve, volt ilyes mondanivalója a nézõ számára, ez azonban csak abban a pártállami környezetben jött ki, mert az annyira degenerált volt, hogy minden ami normális, eleve a tagadásának tûnt. Nem-nem: az elvált egyedülélõ nõk és elvált férjeik az elõtt és az óta, és jelenleg is, pont ilyenek. Már amennyiben lehet általánosítani. (s persze csak részben lehet)
Az más kérdés, hogy a körülmények(pl a borzalmas lakótelepi fürdõszoba, a lelõhetetlen csengõ) szociográfikusan tükrözik az akkori állapotokat,és az is, hogy a szereplõk boldogabbak és szimpatikusabbak mai paralleljeiknél, mert valóban , mint ha módjuk, és kedvük lenne gondolkodni, és meg-megállni. Nincs az a pörgés az életben, mint amit azóta bevezettek és ránk erõszakolnak a körülmények, a hülye divatok és a meg nem gondolt gondolat. Ha perry erre gondolt, akkor a kritika pont ellenkezõ élû, nem a létezõ szocializmust sújtja, hanem az új világot, mert ez sokkal sz*rabb. Legalább is, ha a filmbe mindenképpen a két kor összehasonlításdát akarjuk belelátni.
Igen, ez a film mára már korrajz: a TV-ben a szilveszteri mûsor még fekete-fehér, az egyik szereplõ úttörõ egyenruhában jelenik meg, az emberek tárcsás-vezetékes telefonon kommunikálnak, a gyerek mellé papír 100 Ft-ot ad az anyja.
És valóban, ami fõszereplõ benne: a nyugi. A szereplõk nem rohannak, nem kapkodnak, nem mobiltelefonálnak idegesen...
Szép film, jó film! Ironikusan pontos korrajz!
Senki nem siet sehova, sehol semmi újság!
(Nem úgy mint ma! Mindenki rohan! senki nem ér rá semmire! Örül, ha egy napig nincs semmi újság: nem zár be a gyár, nem megy csõdbe a (kényszer)vállalkozása . Örül, ha van bejelentett munkahelye stb. stb.)
Lehetséges, hogy tudálékos vagyok, elképzelhetõ,hogy nem jól látom a világot, csak annyit szeretnék mondani sem ítélkezni, sem generációkat minõsíteni nem volt szándékom. A világ volt furcsa körülöttünk és nem az emberek.
Az meg távol álljon tõlem, hogy ne tudjak nemzedékeket megérteni. Persze, azon is beszélgethetünk, miszerint 29 évesen gyermek voltam -e?
A Boldogtalan kalap az eseménytelenség himnusza.
Elrontott életek, sárba tiport nõi önérzetek és gyermekek akik az anyákhoz kapcsolódtak. Férjek akik vannak és nincsenek.
Kis magyar szocialista valóság a boldogságkeresés
"sárga útján", ez jutott nekünk 1980 - ban.
Drámaiatlan hétköznapok, az élhetetlen élet formai variációi peregnek ebben a moziban.
A film ugyan nem több egy groteszk fintornál, ám a keserûséget és a tehetetlenséget nem põrén, didaktikus egyszerûségében mutatja meg, hanem a lírát az iróniával finoman elegyítõ szituációkban.
Közben szike éles rajzot kapunk egy mára már kissé furcsának tûnõ világról, a most 40-50 s generációról, akiket szokás "kis vagy nagy generációnak " nevezni.
Számomra leginkább az elveszett generáció, a még nem és már nem generációja.
Töprenghetünk mi végre voltunk a földön 1980- ban , de ez a filmben is megfejtésre vár,
ha rászánsz 84 percet.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások