Foszlányokban, töredezetten, gyors snittekben kapjuk az arcunkba a szörnyeteg valóságot, ahogy a kukkoldában a látványt (a valóság illúzióját) a kéjleső. Bukowskinál nincsenek tabuk, nincs öncenzúra, a dolgok a nevükön vannak nevezve. De hát hogyan is lehetne más, amikor szerinte: "Egy írónak azt kell papírra vetni, amit lát és érez függetlenül a következményektől. Viszont minél több következménnyel szembesül, annál vehemensebben lendül támadásba. Egyesek szerint ez őrültség, szerintem majdnem-igazság." A portéfilm a költővel való beszélgetések alapján készült, személyes hangvételű, igazi dokucsemege.
Hozzászólások