Programkereső

Egy hölgy és a herceg

Bakancslistához adom
L' Anglaise et le duc
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia filmdráma, 129 perc, 2001

Értékelés:

25 szavazatból
Szerinted?
16 hozzászólás
Grace, a gyönyörű, királypárti angol lady Párizsban él. Az asszony egykor Philippe d?Orléans herceg szeretője volt, aki bár XVI. Lajos unokatestvére, mégis rokonszenvezik a forradalmi eszmékkel. Anélkül, hogy a férfi tudná, Grace az életét kockáztatta érte, hogy megmentse a letartóztatástól, a biztos haláltól. A nő megdöbben, amikor megtudja, hogy a herceg is megszavazta a király kivégzését. Amikor Párizsban kitör a zűrzavar, Grace úgy dönt, visszatér Angliába. Ám mielőtt a herceg útlevelet szerezne neki, letartóztatják.
Bemutató dátuma: 2003. október 9. Forgalmazó: FF Film

Stáblista:

Szereplők

Lucy Russell profilképe Lucy Russell
Grace Elliott
François Marthouret
Charles Dumouriez
Léonard Cobiant
Champcenetz
Jean-Claude Dreyfus
Philippe d'Orléans
Charlotte Véry
Pulcherie
Héléna Dubiel
Madame Meyler
Alain Libolt
Duc de Biron

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Edmond Dantes 2022 máj. 01. - 23:19:36
Paródiának szánhatta a sokszoros fesztiválkultfilmes Rohmer Grace Elliott önéletrajzírásának filmre vitelét. Az ötvenes évek "sissys" stílusát idéző fakuló színvilággal, kimódolt dialógusokkal, harsogó rokokó ruhaköltemények és szobabelsők valamint szándékoltan túlhangsúlyozott, láthatóan festett vagy photoshopolt utcaképek közt. A francia forradalom fordulatait bágyadt unalom lengte be. Ha pedig netán mindezt komolynak szánta, arra max. előrehaladott életkora adhat némi mentséget.
Válasz
10/10
Cukros csirkecomb 2021 jan. 30. - 01:00:38 10/10
Azokhoz csatlakozom, akiknek tetszett a film. A látványvilág számomra kimagasló, talán nem véletlen, hogy emiatt jelölték díjakra. Mintha korabeli festmények elevenednének meg – nem mindig tudtam eldönteni, hogy az adott jelenet épp díszletben zajlik, vagy a stúdióban bevilágított alakok mögé festett háttereket vetítenek... Ettől valóban volt egy kamara jellege az egésznek. A 70-80-as évekbeli tévéjátékokra is emlékeztetett kissé... azokat is ilyen illusztráció-szerű környezetben vették föl, és úgy néztük őket, mintha képeskönyveket lapozgatnánk.

A színészek játéka is tetszett, számomra pont így volt hiteles. A korabeli arisztokrácia, akik még vécére sem mentek a szolgálóik segítsége nélkül, majd ugyanezen szolgálók kíséretében méltósággal és eleganciával vonultak a guillotine alá. A szakácsnő az utcán jakobinus, majd polgártársi kapcsolatait használva szerez egy kis kenyeret és pástétomot az asszonyának vacsorára. Valójában mindenki vágyott a megszokott szerepének megtartására, mert azokban a feladataiban volt tapasztalata. A társadalmi berendezkedés megváltoztatásához nem elég lefejezni pár bűnbakot... A fizikai és erkölcsi túlélés záloga továbbra is az elvekhez és személyekhez való hűség maradt... Ilyesmi gondolatok kavarogtak bennem, míg a filmet néztem... Azt hiszem, hogy épp a távolságtartó, tablószerű történetmesélés adott több teret a nézői gondolatoknak.
Válasz
8/10
Thonuzaba 2021 jan. 30. - 00:13:57 8/10
Mint történelmet kedvelő ember, késztetést éreztem arra, hogy megnézzem ezt a filmet, mely Grace Dalrymple Elliott önéletrajzi jellegű műve alapján készült. Előre elolvastam az itt hivatkozott kritikát és ennek ismeretében kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem lesz-e számomra unalmas ez a film, de a kíváncsiságom győzött.

A történések a nagy francia forradalom idején zajlanak és a címbeli herceg egyébként nem más, mint Bourbon II. Lajos Fülöp, Orléans hercege, akit "Egyenlőség Fülöp" néven is emlegetnek. Ö volt I. Lajos Fülöp későbbi francia király avagy más néven a "polgárkirály" apja.

Számomra is érdekes volt tapasztalni, hogy mennyire festményszerű vagy inkább színpadszerű főleg a kültéri jelenetek háttere és az egész film sokkal inkább tűnt kamaradarabnak, mint mozinak. Sok ugyan a párbeszéd, mely elsősorban a két címszereplő között zajlik, mi azonban távolról nézzük őket és ezt a távolságtartást erősíti a festményjellegű háttér is. Habár a címszereplő angol hölgy a valóságban sokat tett azért, hogy embereket mentsen a forrongó Franciaországban, nem ennek az izgalma hatja át a képsorokat. Az első olyan jelenet, amely némi izgalomra adhatna okoz, amikor

Grace elrejti a sérült de Champcentz márkit a párizsi házában

, azonban nem az események izgalma hatja át a filmet, például

a felbőszült tömeg és a levágott női fej pillanatnyi látványától

sem lesz izgalmasabb. Inkább egy távoli szemlélődő elbeszélésének tűnik ez az alkotás, melynek egyedi hangulata valószínűleg sok embernek nem jön majd be, hiszen a színészi alakítások sem kimagaslóak.
Válasz
Gina424 2014 aug. 06. - 15:44:05 Előzmény feketevipera
Nekem is ilyen benyomásom volt. A szereplõk békésen kávézgattak, ahelyett, hogy menekülni próbáltak volna. Nagyon idegesített.
Viszont annyira azért nem tartottam rossz filmnek. Azt nagyon jól bemutatta, hogy mennyire esetlegesek voltak a vádak, a menekülés vagy halál az adott történelmi pillanatban. Márpedig ez engem nagyon megfogott, hiszen a nagy történelmi események sodrában az emberek sorsa mindig banális apróságokon múlik.
Válasz
feketevipera 2009 jan. 21. - 19:49:20
Hát szerintem bûnrossz film. Engem valahogyan taszított a színészek szenvtelensége, modorossága, illetve az, hogy sokszor úgy éreztem, mintha a hátteret számítógéppel rajzolták volna meg. Ráadásul elvileg forradalom zajlott a cselekmény közben, de ez számomra nem igazán jött le a filmbõl. Képtelen voltam végignézni, pedig többször is próbálkoztam. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem tartom jó filmnek.
Válasz
3/10
vándorsólyom 2009 jan. 21. - 19:35:32 3/10 Előzmény Humpy
3 rövid hangjegy: csitt, csatt, bumm!
Válasz
Humpy 2008 júl. 16. - 20:58:18
Tényleg, ez a 'csak' szó hibásan került be a szövegbe. Másrészt a 'nosztalgia' nem egy sokatmondó meghatározás. A jövõben, ha lehet, még ritkábban fogom használni, ezzel is elkerülve a hasonló félreértéseket.
Még jó, hogy tisztáztuk.:))
Válasz
10/10
kgyuri0 2008 júl. 16. - 18:22:06 10/10 Előzmény Humpy
Azt meg nem is hiszem, hogy írd és mondd egyetlen dolog iránt élne benned nosztalgia, s pláne, hogy az ausgettippelt Goethe Faustja lenne.
Na ne!!
Ahogy mondani szokás.
Válasz
10/10
kgyuri0 2008 júl. 16. - 18:19:27 10/10 Előzmény Humpy
Jaj, kedves Humpy, természetesen nem a francia forradalom iránti nosztalgiámra céloztam, hanem a gyerekkori élményem irántira.
Nem titkolom, hogy másodlagosan pl. Petõfit, s róla olvasva kialakult egy rokonszenv a francia forradalom és fõként a Fölvilágosodás iránt is, de azt hiszem ez nem játszott LÉNYEGES szerepet a kérdéses film "befogadásában"
Válasz
Humpy 2008 júl. 16. - 11:21:34
Bennem viszont csak Goethe:Faust-ja iránt él nosztalgia, nem is kevés, a (nagy) francia forradalommal kapcsolatban viszont semmi ilyet nem érzek.
Így még jobban érhetõ a kettõnk eltérõ véleménye, ez nem is baj. Azok akik még nem látták a filmet, nyilván okulhatnak a véleménykülönbségekbõl. (Magam is szoktam okulni!)
Válasz
10/10
kgyuri0 2008 júl. 16. - 01:31:56 10/10 Előzmény Humpy
Az a helyzet, hogy én pl. onnan szereztem tudomást a francia forradalomról egyáltalán, hogy gyerekkoromban Tolnay Világtörténelme címû kiadvány megfelelõ kötetét lapozgattam. A filmben mint ha azok a régies(néha kortárs) metszetek keltek volna életre, ezzel számomra mindensetre megadatott a szükséges nosztalgikus alaphangulat.
Válasz
Humpy 2008 júl. 14. - 22:57:58 Előzmény kgyuri0
Valóban, a Rohmer film képi világa nagyon taszított, ezért sem néztem végig a filmet. Rendkívúl sok álló kép, tablószerû megjelenítések és a kamera nagyon keveset mozog. Lévén, hogy egy mozgalmas, látványos filmre számítottam, ez bizony felhúzott. Másrészt az elvárásaim abból is fakadtak, hogy az általam nagyra becsült rendezõk szinte minden jelentben láttatni akarnak a figyelmes nézõvel valami fontosat. Mit akart nekem mutatni Rohmer? Úgy véltem a lehetõ legkevesebbet, ezért ezt nem is tudtam értelmezni.
Az olvasmányok másként hatnak, a gondolatok mindig elhangzanak, a filmben viszont sereg más eszköz áll rendelkezésre, amelyeket érdemes használni. A legjobban az 'húzott fel', hogy egy hiteles történelmi filmben, hogyhogy nem mutatnak nekem közelrõl korhû, tehát igencsak izgalmas tárgyakat!! Erre nincs bocsánat, a részemrõl. Egyszerûen hihetetlenül untam az elém tárt álló képeket, s esélyt se adok arra, hogy ezt a filmet újranézzem, (vagy a rendezõ egyéb filmjét).
A színészi munkáról annyit, hogy mivel szinkronizálva láttam a filmet, ezért az én véleményem nem teljesen mérvadó. A retorikamentes elõadás érezhetõ volt, de mivel ez végülis nem színházi elõadás volt, a keveset mozgó színészek kissé szenvtelen játéka, közeli arcokat, gesztusokat és a szereplõk közelében levõ tárgyak bemutatását mellõzõ képsorok számomra teljesen élvezhetetlenné tették a filmet.
Összegezve, azért megértem, hogy mások bele tudták élni magukat a történelmi pillanatba, amelyben sorsok dõltek el néhány hét vagy nap alatt, sõt életek értek hirtelen véget elvakult eszmék nevében.
Válasz
10/10
kgyuri0 2008 júl. 14. - 18:03:26 10/10
Hát, 3 hozzászólásból elég komoly két véglet lett: Humpy és az én véleményem alaposan eltér. Mivel úgy vélem Humpy nem szokott hülyeségeket írni, elgondolkodtam:
1. Annyira ritkán mondok, írok valamirõl jót, hogy ha néha elõfordul, magam is egészen megörülök neki, lehet, ha töprengtem volna még kicsit, eszembe jut az egyetlen momentum, amiben engedményt tehetek Humpynak (az õ hozzászólását csak akkor olvastam el, amikor az enyém már kész volt, volt meglepetés.
2. Az egyetlen momentum, amit nem vettem figyelembe, kétségtelen, a Rohmer-film nenm túl filmszerû.
A „filmszerû”, mint a „film” is történelmi kategória, azaz változhat, pont attól lehet egy filmrendezõ nagy, mert megváltoztatja a filmszerûség fogalmát. Pl az elõzõ esti, Az Íj címû film jóval filmszerûbb volt, mégis jó, ha fele ennyit ért.(Persze mindez egyéni vélemény)

Az is biztos, csak olyan kisérletezzen a Rohmer-filmmel, aki szeret könyvet olvasni : Ami persze nem teljes garancia: olvas-e Goethét, ami még mindig nem garancia, mert szereti-e és ha igen, akkor milyen fajta a Goethe-kedvelése, mert hajmeresztõ marhaságok is elõfordulnak azon belül is, éppen G klasszikus mivolta miatt.
Szerintem Humpy azért nem értékelte a színészi munkát, mert addigra jól felhúzta magát.
Filmszerûségrõl annyit, hogy a goethei klasszikus retorikamentességet példásan filmesítette meg az életrekelõ nem is festményekkel, hanem metszetekkel, azt az ízt adva a képeknek, hogy magát a korabeli történelmet látjuk, régi történelemkönyvek metszetei alapján.
Válasz
10/10
kgyuri0 2008 júl. 14. - 03:13:06 10/10
Fantasztikus korrajz, társadalomrajz és lélekrajz!
Hibátlan.
Lebilincselõen izgalmas, minden perce(sõt másodperce) tökéletesen a helyén van.
Engem valami Goethe prózára emlékeztet.
Válasz
Humpy 2008 júl. 14. - 00:19:42
Elismerésem azoknak, akik ezt a filmet megilletõdve vagy akár rezzenéstelen arccal végig tudják nézni.
Az egészre az jellemzó, mintha egy nagyon középszerû színházi elõadást látnánk kb. az utolsó sorból. Elképesztõen esetlen kameramozgás, unalmas vágások, s ehhez mérhetõ gyöngécske keretjáték. Sõt mintha nagyon átlátszó digitális animációval próbálták volna 'feldobni' a filmet. A 'Shrek' filmekben ezt nagyon élveztem, de egy ilyen 'komoly'-nak tûnõ történelmi filmben?? Említésre méltó színészi játékot sem látni a filmben, sztem ez nem is meglepõ.
Egy szenilitáshoz közeledõ rendezõ munkája? Inkább tehetségtelennek mondanám, és a többi filmjébõl sem kérek, köszönöm.
Senkinek sem ajánlom.:((((
Válasz
perry 2008 ápr. 21. - 17:55:27
Kölcsön vett idézettel, a film vonzások és választások filmje. Tisztességgel "megcsinálva" és jó szereplõkkel. Na és aki szereti a korfestõ filmeket bátran nézze.
Válasz