Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek

Bakancslistához adom
Confessione di un commissario di polizia al procuratore della repubblica
olasz krimi, 101 perc, 1971

Értékelés:

10 szavazatból
Szerinted?

A milliárdos korrupció révén emelkedő épületkolosszusok pilléreibe versenytársak, tanúk holttestei vannak bebetonozva. A rendőrség tehetetlen. Ekkor Bonavia kétségbeesett lépésre szánja el magát: a maffia saját módszerével próbál meg eredményt elérni, vagyis elhatározza, hogy végez Lomunno maffiavezérrel...
Forgalmazó: Örökmozgó
FEA2 FEA2

Stáblista:

Szereplők

Bonavia kapitány
Serena DiPuma

Hozzászólások

Szerinted?
breeder 2015 jún. 23. - 19:04:29
Damiani filmjei mindig örökzöld témájúak. :)
10/10
4427 2015 jún. 23. - 17:51:45 10/10 Előzmény feketevipera
Kitûnõ film. Nem csak a 70-es olasz valóságáról!
Ma is aktuális.
feketevipera 2012 nov. 24. - 21:24:31
Meglehetõsen nyomasztó és lehangoló krimi(dráma) a 70-es évek elejének olasz valóságáról, a maffia mindenhatóságáról. Igazából csak a film eleje "látványosabb" a nagy lövöldözéssel, a cselekmény a késõbbiekben lassacskán csordogál, miközben megismerjük a fõ- és mellékszereplõket, akik a szálakat mozgatják. A történet lényege, hogy egy magányos, elkeseredett zsaru (Martin Balsam) felveszi a harcot a maffiával, s teszi mindezt meglehetõsen sajátos eszközökkel. Hamarosan a képbe kerül az államügyész (Franco Nero) is, aki viszont nem ért egyet ezekkel a módszerekkel. Lényegében véve mindketten ugyanazt akarják, csak más-más módon, összetûzésbe is keverednek, és a film egyik lényeges mondanivalója éppen az lesz, hogy melyikük tud majd sikert elérni. Nem egyszerû az ügy, hiszen a maffia mindenütt ott van (és ez az egyik sokkoló felismerése a 70-es évekbeli olasz társadalomnak): a bíróságon, a rendõrségen, a gazdaságban, de még a börtönben is vannak beépített embereik. Sokan tudják az igazságot, de szinte senki sem mer tenni semmit, a törvényes út pedig járhatatlan. Traini államügyész tragédiája pont az, hogy idealista és naiv, így lényegében véve kicsit "aláás" Bonaviának, az összefogás helyett pedig a kölcsönös gyanakvás és vádaskodás tölti ki az idejüket. Bonavia tkp. törvényszerûen jut el a cselekvés azon fajtájáig, amelyikhez eljut, kérdés viszont, hogy ez mennyire célravezetõ. A befejezés pedig szerintem kétértelmû (illetve nyitott), hiszen végre Traini elõtt is feltárul az igazság, de nem tudjuk, hogyan fog cselekedni. Talán túlságosan is sötét az a kép, amit a film rajzol meg a nézõ elõtt, de valószínûleg ennek megvan a maga célja. A nagy probléma viszont az, hogy sajnos a hasonló alkotások nem oldanak meg semmit, legfeljebb feltárják azt, ami addig is többé-kevésbé köztudott volt. Igaz, 1971-ben ez még talán valamelyest újdonság volt, illetve akkoriban valószínûleg nem foglalkoztak ennyit a maffia és a korrupció témájával, nem ábrázolták ennyire nyíltan a filmekben ezeket a dolgokat.
A színészi játékra nem lehet panasz, igaz, Traini alakja szerintem nem annyira összetett, mint Bonaviáé, ennek ellenére mindkét fõszereplõ hozza a tõle elvárható szintet. Érdekesség, hogy a vége felé az egyik fogoly szerepében feltûnik Nello Pazzafini, akit elsõsorban westernek epizódszereplõjeként ismerhet a kedves nézõ (általában ott is rosszfiúkat játszott). Damiani rendezése is jó (érdekes, hogy késõbb pl. A polip c. sorozatban is feldolgozta ezt a témát, illetve más filmjei is foglalkoznak a maffia kérdésével, és többször is volt a mûvei fõszereplõje F. Nero), visszaadja az olasz életmódot, a kisemberek megfélemlítettségét. Meg lehet még említeni az idehaza talán kevésbé ismert Riz Ortolani zeneszerzõt, õ is jelentõsen hozzátett a mû értékéhez. Azt egyébként ki lehetne javítani az adatlapon, hogy a film nem hangalámondásos, mert szinkron is készült hozzá.
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu