Száz éves a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon. A szerény név patinás zuglói épületet takar, melyben mozgáskorlátozott gyerekek tanulnak, játszanak, sportolnak, készülnek az életre. Sok mindent láthattak ezek az öreg falak. Nehéz sorsokat. Tíz évtizednyi kemény munkát. Elhivatott, megszállottan dolgozó, a sérült gyerekek megsegítésének ügyére életüket tevő gyógypedagógusok, tanárok egymást követő nemzedékeit.

Láttak kétségbeesett és reménykedő szülőket. És mindenekelőtt láthattak megszámlálhatatlanul sok gyereket, kevésbé és súlyosan sérülteket, beszéd- és mozgáskorlátozottakat, a társadalom legkiszolgáltatottabbjainak generációit.

Ha valaki belép a Mexikói út 60. alatt található öreg iskolába, akkor mégsem valami kórházszerű intézmény és nem szomorú kis betegek fogadják. Itt nincsenek szánnivaló, folytonos sajnálattal, megkülönböztetett bánásmóddal kezelt különleges esetek.

Ez egy valódi iskola, boldog gyerekekkel, akik a lehető legtermészetesebb módon élik életüket. Együtt vannak, egymás között, társaik és maguk helyzetét ismerve, elfogadva. Itt minden róluk szól, értük történik, immár száz éve.

A film bemutatja a diákok és a tanárok rendhagyó életét, mindennapos küz-delmét. Személyes, őszinte, megrázó vallomások tanúi lehetünk.

A centenáriumát ünneplő intézmény a kötelező tananyagon, tudáson, életre való gyakorlati felkészítésen túl, valódi gyerekkort biztosít a fogyatékos gyerekek számára s mindez együtt erős muníció a jövőre, a minél teljesebb emberi életre.

Soha nem lehet elegendő az, amit egy társadalom a fogyatékos gyerekek segítségéért, jelenükért, jövőjükért, a társadalomba való integrációjuk megkönnyítéséért tesz.