Freud és Kafka teljes fegyverzetben. Tabuk és fétisek, anyaisten és apakultusz, frusztrált hősök a szürrealizmus labirintusában. Arrabal csúfondáros nyelvöltögetése a konzervatív és tekintélyelvű világnak.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2010 nov. 09. - 14:19:47
Nem könnyen értelmezhetõ és befogadható film, és talán nem is a legjobbak közül való. Arrabal nálunk kevésbé (vagy szinte egyáltalán nem?) ismert alkotó, mindenesetre e produkció alapján különlegesnek minõsíteném a stílusát. Maga a történet - illetve a feldolgozásmód - is annyira furcsa, mint maga a cím. A filmet eléggé eklektikusnak tartom, szerintem kicsit szétesõ szerkezetû és egyenetlen színvonalú is. Akadnak benne nagyon szuggesztív epizódok, de a szürrealista víziók kicsit szétszabdalják a történetet, amely amúgy is lassú folyású. Személy szerint az Éljen a halált inkább hangulatfilmnek tartom, mintsem a hagyományos értelemben vett lineáris történetmesélõs sztorinak. Az az érzésem, Arrabal túl sokat akart egyszerre markolni, de ez nem sikerült neki tökéletesen. Mindenféle témát belezsúfolt a filmbe, ráadásul szürrealista köntösbe burkolta, így egy érdekes hangulatú, ámbár nehezen feldolgozható produkciót hozott létre.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások