Két évezrede még, amikor a Kárpátok medencéjét a Kelták uralták, az Istenek fája töltötte be ezt a vidéket. Aztán népek jöttek és mentek, végül ez a ki tudja honnan érkezett, a magyar döntött úgy: marad. Vele maradt a Kelták öröksége, az Istenek fája, a tölgy. A maradók aztán elődök, majd ősök lettek, az új és új nemzedékek pedig megtanulták tisztelni őket. Aztán jött egy század, a huszadik, ami senkit és semmit nem tisztelve szétszaggatott mindent a Kárpátok között. Ami megmaradt, azt még most is rakosgatjuk. De vannak, akik napról napra évtizedről évtizedre látva magot vetnek, és fát nevelnek, hogy az isteneké mellett felnőjön az emberek fája is. Ez a sorozat róluk szól. Azokról, akik nem egészen egy évszázad alatt megduplázták a maradék erdőt a maradék hazában. Szól arról a huszonkét magyar erdőgazdaságról, amelyik az ősök örökségét, erdeinket adja tovább az utánunk jövőknek. Ez a sorozat hát, az erdészeké, de mindannyiunké, mert az erdő egy kicsit mi vagyunk.