Clara éppen befejezte az USA-ban a zenepedagógiai tanulmányait, most végre hazatérhet a szülővárosába, Nyköpingbe. Ugyan késett a repülőjárata, de éppen abba a városba tartó sármos fiatalember, Erik feltartóztatja a kompot, és is így Clara még aznap hazautazhat. A véletlen ismeretség ellenére, a két fiatal azonnal többet érez egymás iránt, mint rokonszenvet.

Clarát otthon egymás után érik a legkülönbözőbb meglepetések. Minden álma, a két éve elhunyt édesanyjának a zeneiskoláját szeretné átvenni, de azt előbb meg kell menteni a csődtől.

Közben ugyan számíthat Erik és gyerekkori barátja Lasse segítségére. Bibi, mint Clara édesanyjának a barátnője - ismeri anyja kalandos múltbeli titkát. Gunnar, aki eléggé elhanyagolta a felesége zeneiskoláját - hiszen „ő nem rendezvényszervező, csupán asztalos” -, és a lánya hazaérkezése alkalmára rögtönzött kis koncerten jelenti be, hogy a zeneiskola végérvényesen bezár.

Időközben megjelenik a helyszínen Ruben Ladores, a nagy-nagy zenei híresség és Gunnar felfedi a lánya, Clara előtt a mindeddig féltve őrzött titkát - ki is valójában Clara vérszerinti apja -, majd fény derül arra is, hogy miért is küzdött Erik már az első pillanattól fogva - Ruben menedzsere, Frieder minden ármánykodása ellenére is - a zeneiskola megmentéséért. Vagyis milyen őszinte és mély Erik Clara iránt érzett szerelme, amit Clara eddig önmaga elől is titkolni próbált…