A portréfilm a 74 éves Potta Géza abaújszinai cigányprímás életét, munkásságát mutatja be. Géza bá elmeséli életét, hol tanulta a szakmát, kiknek zenélt.
A belőle áradó természetes profizmus és ősi erő egy bájos, idős cigányember képét festi le úgy, hogy ezután még az is szeretne vele találkozni, aki eddig nem ismerte őt. A filmben sok szó esik régi brácsás kollégájáról Pimaszról (Dzsuga Gézáról), aki már nincs az élők sorában. A portré az ő sírjánál végződik, ahol Géza bá beszélget vele egy kicsit, és elmuzsikálja neki legkedvesebb nótáját.