Az észak-keleti fronton vagyunk, az 1917-es utolsó véres harcok után, a Fennsíkon. A film egyetlen éjszaka történéseit meséli el. Az események mindig előre nem látható módon követik egymást: néha a hosszú várakozásban a félelem számolásra késztet, egyik pillanat a másik után, egészen addig a percig, amíg rád is sor kerül. Olyannyira, hogy a hegyvidék békéje végül olyan hellyé válik, ahol meghal az ember. Mindaz, amit elmesél a film, valóban megtörtént. És mivel a múlt az emlékezethez tartozik, mindenki saját érzései alapján tudja azt felidézni.