Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Kösz, megvagyok

'Merci la vie'
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia filmdráma, 117 perc, 1991

Értékelés:

7 szavazatból
Szerinted?
2 hozzászólás

Értékelés:

7 szavazatból
Szerinted?
2 hozzászólás
Egy tengerparti városban két fiatal lány barátságot köt, majd erotikus kalandokba vetik magukat. Joelle többször fehér menyasszonyi ruhát ölt, bár már nem ártatlan. Hozzájuk szegődve szexuális kilengéseikben, ízelítőt kapunk a filmkészítés képtelenségeiből és a politika furcsaságaiból is. Bűnügy, paródia, költészet, fantasztikum - különleges élmény.

Stáblista

Szereplők

Charlotte Gainsbourg profilképe Charlotte Gainsbourg
Camille
Anouk Grinberg profilképe Anouk Grinberg
Joëlle
Gérard Depardieu profilképe Gérard Depardieu
Worms
Michel Blanc profilképe Michel Blanc
Apa ifj.
Jean Carmet profilképe Jean Carmet
Apa
Catherine Jacob profilképe Catherine Jacob
Any ifj.
Annie Girardot profilképe Annie Girardot
Anya

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
7/10
The Cortez 2022 okt. 05. - 23:26:21 7/10
A túltolt agymenés durván bekezd, de későbbre is tartogat erőszakos jeleneteket. 2 fiatal csajt állít a középpontba: az egyik egy fűvel-fával baszó kurva (akinek valószínűleg szeretethiány lappang a motivációi hátterében), a másik pedig egy elvileg szűz, viszont az őt alakító Charlotte Gainsbourg valamennyire előrevetítette vele az A nimfomániást. Több tekintetben olyan a mű, mintha a Heréknek lenne a női változata.
Az őrületes, szürreális, nehezen értelmezhető sztori a film + valóság határán játszódik, szatirikusan reflektál a filmiparra, közben az egész igencsak metának érződik. Összevissza ugrál az időben, mialatt az operatőr folyamatosan váltogatja a színeket meg a képi világokat. Beteg ötletekkel, a rendezőre jellemző abszurd helyzetekkel, kreatív húzásokkal és sajnos röhejes pillanatokkal operál. A második fele egyre elszálltabbá, zavarosabbá, egyben fárasztóbbá válik, ám előtte azért a pofánkba vág egy látványos, tripszerű képsort.
A hangulat erős, amire a túlvilági zenei témák jócskán rásegítenek. Ezeken kívül egyébként egyszerű betétdalokat nyomat az alkotás. A szereplők a történethez passzolóan, a valóságtól elrugaszkodottak. Depardieu viccesen fest ugyan, de legalább nem masszívan nevetséges, ráadásul nem is játszik szarul.
Válasz
7/10
adamnagysweetmovie 2011 febr. 11. - 06:59:53 7/10
Ha egy filmtõl azt várjuk, hogy tértõl és idõtõl függetlenítse magát, mint a fantázia, és enigmatikus képeket halmozzon (lásd még Fellinit is), akkor ez a film bravúrdarab.
Ha viszont azt is szeretnénk, hogy a film rendelkezzen legalábbis egy minimálprogrammal, hogy mit is akar nyújtani a közönségnek (személyes dráma, társadalmi szatíra, szimpla mulattatás), és az alkotó ennek érdekébe állítja (ad abszurdum fékezi) a kreativitását - nos ebben a minõségében a filmmel kapcsolatban komoly fenntartásaim vannak.
De valószínû a többszöri megnézés kivezet az alkotói fantázia dzsungelébõl. Sajnos ma már erre nem nagyon van türelem.
Válasz