Makk Károly a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet-filozófia-esztétika szaka után 1946-ban lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakos hallgatója. 1954-ig Radványi Géza, Gertler Viktor, Máriássy Félix, Fábri Zoltán és Várkonyi Zoltán mellett dolgozott asszisztensként, majd társrendezőként. Első önálló munkája, a Szigligeti Ede műve alapján készült biedermeier vígjáték, a "Liliomfi" a kor legnézettebb filmje lett. Az 1958-ban készített "Ház a sziklák alatt" kiérdemelte a San Fransisco-i filmfesztivál fődíját, itthon azonban kedvezőtlen fogadtatásban részesült; a hazai kultúrpolitika túl pesszimistának tartotta. Az 1970-ben forgatott "Szerelem" élete fő művének tekinthető, amely nemcsak a Budapesti 12-ben, hanem a világ 100 legjobb filmje közt is szerepel. A portréfilmben Makk Károllyal Balázsovits Lajos beszélget.