Enrique Morente, világhírű spanyol flamenco-énekesről készült unikum portréfilm az örökkévaló művészeten túl a humánum, az alázat, a szeretet, a feltétlen, örök barátság filmje. Morente dalaira, életére nagy hatással volt Picasso művészete, különösen a Franco uralkodása alatt készült háborús, szürreális grafikái. Picassót a polgárháború közepette megbízta a köztársasági kormány, hogy fessen egy képet a Párizsi Világkiállításra. A német légierő áprilisban lebombázza Guernica városát. Picasso festményen örökíti meg a háború iszonyatát. Morente kifejezetten a Guernica vázlataira, képeire komponálta pár dalát. Ha Picassóról énekelsz - vallja Morente, először is Guernicára kell gondolod. Guernica tömeggyilkosság volt. Hogy énekel meg egy tömeggyilkosságot? Gvahirában énekeled meg? A gvahira csodálatos, de másfajta felfogás, mint a balladisztikus flamenco. Enrique Morente továbbá kiadja a ?Malagai Pablo? albumot, amelyen Picasso verseit énekli flamenco stílusban. Korábban nem is tudott a létezésükről. De Morente úgy találta, hogy az írásaiban jellegzetes malagai báj van, könnyedség és felszabadultság, és nagyon megtetszett az ötlet, hogy bátran belevágjon a megzenésítésükbe, és elénekelje őket. A flamenco-énekes a filmforgatás után 1 héttel meghalt, így ez az egyetlen és utolsó nagyszabású produkció róla. "A flamenco számomra az életem része. Természetes, hogy a flamenco mindig is jelen lesz a hangomban és a szívemben. A flamenco mindig velem marad."