A XX. századi történelem és katolikus hitélet egyik legjelentősebb személyisége, Karol Wojtyla, azaz II. János Pál pápa egyedülállóan hosszú időt, huszonhét évet töltött el a Vatikán vezetői pozíciójában. A katolikus egyház fejeként elődeivel ellentétben nem a bezárkózást, az emberektől való eltávolodást, föléjük magasodást választotta, hanem - bár a katolicizmus alapvető dogmáin nem változtatott, sőt megerősítette azokat - nyitott a külvilág, más vallások felé. Szinte teljes munkássága utazásokkal telt, és mialatt a Föld legtöbb országában megfordult, államfőkkel, miniszterelnökökkel, uralkodókkal találkozott. Minden alkalmat megragadott, hogy a világ jobbá tételének érdekében jelentős politikai-társadalmi kérdésekben is hallassa hangját, elmondja véleményét.
A lengyel Karol Wojtylát 1946-ban szentelték pappá, munkáját a Szent Flórián-templomban kezdte. Már ekkor megmutatkozott eltérő látásmódja, ugyanis sokat sportolt, és a fiatalok számára is kirándulásokat, csónak- és sítúrákat szervezett. Az igen népszerű egyházférfit a II. vatikáni zsinat alatt jelölték Krakkó érseki posztjára, majd három esztendővel később bíborossá szentelték.
Közvetlen elődje, I. János Pál korai halálát követően Wojtylát nyolc fordulót követően 1978-ban választották pápává, így 58 éves korában II. János Pál néven foglalhatta el a vatikáni trónt. A szorgalommal és alázattal végzett munkával eltöltött negyedszázad alatt az egyházfő a katolikus hívek, de a világ számára is új, a szeretettel és megbékéléssel kikövezett utat mutatott, így nem csupán vallási, de történelmi mértékkel mérve is jelentős, meghatározó személyiséggé, milliók példaképévé válhatott.