Páskándi Vendégség című darabjában folytatja a realista hangvételű romániai magyar történelmi dráma hagyományát, művében Dávid Ferencnek, a zseniális hitvallónak akart emléket állítani. A középpontba mégsem a hite mellett szilárdan kitartó öreg unitárius püspök, hanem a házába elszállásolt és Dávid Ferenc megfigyelésével megbízott, olasz származású teológus került. Azaz a "vendégség", vagyis az árulás lélektana.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2011 jan. 04. - 20:31:43
Jó volt a darab, a színészek szintúgy. (Mellesleg megjegyezném: az még színészet volt a javából, õk voltak az igazi sztárok, nem a mai mûhülyék, akikre jó esetben pár hónap után már senki sem emlékszik.) Igazából kicsit csodálkozom is, hogy egy ennyire áthallásos dráma a 70-es években színpadra kerülhetett. Vagy lehet, hogy csak én éreztem bele az akkori aktuálpolitikát? Mindenesetre nagyon súlyos dolgokról esik szó a darabban: árulásról, megfigyelésrõl, erkölcsrõl, erkölcsi fölényrõl, mártíromságról, az egyén feláldozhatóságáról, az igazságról. Bámulatos, ahogyan a két (illetve késõbb, Mária "csatlakozásával" a három) fõszereplõ szinte kegyetlen játékot ûz egymással, mondhatni fizikai kínokat okoznak egymásnak, de lelkieket mindenféleképpen. Még a besúgóknak is kétféle típusát tudja ábrázolni Páskándi (már ha Máriát is besúgónak tekintjük), ezzel elkerülve az ilyen vagy olyan irányú általánosításokat. Örültem, hogy láthattam ezt a színházi felvételt, fiatal korom miatt nem volt részem abban, hogy hasonló élményekben legyen részem, mint azoknak, akik már elõttem éltek, így viszont - még ha a zajládán keresztül is, de - láthattam a darabot. Igaz, a hang minõsége elég rossz volt, de hát már majdnem negyven éve készült a felvétel. Több ilyen kellene, akár értékmentésként is. Plusz csak így lehet harcolni az agymosás ellen, a konzumidiotizmus ellen. És legalább a mai fiatalok is látnák, hogy kik voltak egykoron a nagy színészek.
Egyet értek az elõbbi hozzászólóval. Megrázó és lenyûgözõ volt Darvas Iván és Básti Lajos alakítása. Sajnáltam, hogy a hang eléggé zajos volt, pedig Páskándi darabjának minden szava odafigyelést igényelt. A régi kópia ellenére szívesen néznék még több hasonlóan igényes, régi színházi felvételt, hiszen amit ezek a nagy színészek akkor játékukkal nyújtottak, az most is ugyanolyan érték lenne minden nézõ számára.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások