Képzeld azt, hogy egy űrlény vagy egy távoli univerzumból. Magad mögött hagyod unalmas bolygódat a Conformát, időzónákon keresztül átutazod űrt, hogy végül kiköss a Föld nevű bolygó DeSpray Bay nevű tengerparti kisvárosban, egészen pontosan egy Tommy Cadle nevű fickó világítótornyának tetején landolsz.
Így igaz! Az űrlények a világítótorony legtetejébe ütközve landolnak, és máris kényelembe helyezik magukat. Az ott lakó fiú azonban nem fogadja kitörő lelkesedéssel az inváziót. A nagy, nyáladzó Gumpers üdvözölni akarja a fiút. De hogyan viselkedne az, aki álmából felriadva szembesülne a rózsaszínű torzon-borz, imádnivaló űrlénnyel? Nos igen... A kisfiú az ijedségtől rohanni kezd és lepottyan a világítótorony tetejéről...
Ilyen rövid lenne ez a történet?! Hát persze, hogy nem, hiszen Dinko, a fiú megmentésére siet. Az apró zöld teremtmény a világítótorony oldalán végigrohanva még földet érése előtt elkapja Tommyt. Így kezdődik egy különleges barátság története. Ember és földönkívüli köteléke, amely szentimentális, emocionális és örökre megmarad, még akkor is, ha néha egymás agyára mennek.
Amikor kicsit elcsitulnak a dolgok (például Tommy rájön, hogy az égvilágon senki sem akarja felfalni), Swanky közelebbről is megvizsgálja Tommy öreg, lerobbant tévéjét és foghíjas fapadját, majd egy kissé feljavítja a berendezést: plüss székek, egy plazma TV, dívány és minden, ami után Swanky sóvárog. Swanky úgy gondolja, a világítótorony a lehető legjobb hely, amelyet egy jó szándékú űrlény álmodhat magának.
Gumpers is teljes biztonságban érzi magát a világítótoronyban.
Egy egész világítótorony áll Flip rendelkezésére, ahol kedvére játszhat. Scruffy pedig a hátsó udvaron garázdálkodhat kedvére.
Dinko számára Tommy jelentheti azt a különleges barátot, akire mindig is vágyott.
Furcsának tűnhet, de Tommy és Dinko életre szóló barátságot kötnek... hacsak az űrlények fel nem robbantják a földet.