"Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban" - írja Allen Ginsberg "Üvöltés" című, híres, szabálytalan, tipikusan amerikai versében az 50-es évek közepén. Valami hasonlót látunk néhány évtizeddel később Magyarországon, amikor a 60-as, 70-es évek jelentős zenészeit keressük az emlékezet mélységes mélynek tűnő kútjában. Radics Bélát látjuk. A Rythm and Blues kapitányt. A fiatalon, 36 évesen elhunyt gitárkirályt, akinek sírjára azt írták fel, hogy " Minden idők legjobb magyar gitárosa". Briliáns játéktudása mellett ő volt "a kapitány", akit már fiatalon mítosz lengett körül. Azonban csak két kislemez és három perc filmanyag maradt meg utána. Nagylemezt nem engedtek neki kiadni, televíziós felvételeit letörölték. Radics Béla személyisége, alakja, zenéje a barátok, a zenészek és a rajongók emlékezetében és lelkében maradt meg. A halálának 21. évfordulóján bemutatásra kerülő filmben ők idézik fel, az egykori Atlantis, Sakk-Matt, Tűzkerék, Taurus és Aligátor együttesek legendás alakját.