Lehet-e egy illúzióvesztett világban táplálni a régi légvárakat, a múltban élni, a múltat éltetni? A Súlyfürdő egy álmos gyógyfürdő kiábrándult vendégeinek egy napját követi végig, hajnaltól éjszakáig. A fürdőhely Agárdy Gábor által alakított igazgatója fiatalkorában részt vett az illegális mozgalomban. Most maga köré gyüjti az üdülni vágyó harcosokat és táplálja bennük a nagy napok emlékét. Börtönviselt társa (Avar István) is megjelenik, akivel kapcsolatban lekiismeretfurdalást érez, és a fővárosból megérkezik a jobb napokat látott előadőművésznő, Zala Marietta (Tolnay Klári) is azért, hogy közösen fellépjen a helyi beat-zenekarral.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Paolino
szept. 21. 15:27:16
Az érdekes a filmben, hogy a jelenkorban azok lettek a meg nem értett öregek, akik akkor az újabb generációt jelentették. Ennek a filmnek az alap koncepciója azért aktuális, mert a törtélem kezdete óta voltak az öregek, akiknek az eszméi és ők maguk is kezdenek kimenni a divatból és akik már alig értik a modern világot. Továbbá voltak modernek számító fiatalok, akiknek az öregek kb. ősemberek voltak, pedig valamikor a filmben megjelenő öreg harcosok voltak a modern fiatalok.
Nem tudom megítélni, jó-e a film, viszont némi nosztalgiával néztem a régi nagy színészeket, zenészeket.
Azért sok akkori életérzést sikerült bennem felébreszteni az akkori gyerekkoromból. 1968. - 13 éves voltam. Méltatlanul lemaradt több nagyszínész neve. Szendrő József, Bánhidi László,??
Az ismeretlen zenészek a stáblista szerint az Olympia együttes tagjai.
Magát a sztorit nem nagyon tudtam hová tenni. Ezt még súlyosbította a filmbéli kabinos-festőművész, aki nem volt hajlandó a képeit értelmezni, mondván, hogy valaki vagy látja, mit akar kifejezni a kép, vagy nem látja, de elmagyarázni nem lehet. Lehetséges, hogy ezzel az epizóddal a rendező saját magáról és erről a filmjéről beszélt.
A filmbe bele lehet látni a Hős és a Gyáva ellentétét: a Gyáva (azaz Furulya)magasabb pozícióba került, de folyton mentegetőzik múltbeli tetteiért. A Hősről (azaz a Mérnök Úrról) nem sokat tudunk meg, de az látszik, hogy lelkileg kiegyensúlyozott. A kettejük beszélgetéséből mintegy áttételesen értesülünk személyi kultuszról, koncepciós perről meg '56-ról. Aczél bácsi szűrőjén ez valahogy nem akadt fent.
A filmbe bele lehet látni a "Régi dicsőségünk, hol késel..." motívumot. A főszereplők egykor illegalitásban harcoltak, megszöktek a katonaságtól és más hősies dolgokat csináltak. Ma már a trombitát sem tudják rendesen fújni, és csak annyi telik tőlük, hogy a fehérre meszelt fák közt egy kőnél a múltba révedjenek, meg részegen, ámde sikertelenül menjenek a még mindig fiatalos énekesnő után.
A filmbe bele lehet látni a generációváltást: a visszaemlékező társaság illetékes tagja nem tudja rendesen fújni a trombitát, de a következő generáció képviselője (azaz Hobó, aki a stáblista szerint még Földes László) megszólaltatja, mintegy helyette. E generációváltás nem zökkenőmentes: a két fiatal nem érti, miért sírnak az öregek a megemlékezéskor; Zala Marietta régimódi dalával a beat zenekar még csak-csak megbarátkozik, de a fiatalok többségének nem tetszik; az idősebb generáció viszont nem tud mit kezdeni a fiatalok újfajta táncstílusával.
Igen, ezt a két zenészt én is felismertem, a többiekre viszont nem tudtam rájönni, hogy kik lehetnek.
A film egyébként elég borzasztó volt, mind a kópia minõségét, mind a történetet tekintve.
Én meg - elsõsorban magamnak, meg azért is, mert filmrajongó vagyok, - levontam egy nagy tanulságot.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar tévéfilm, 58 perc, 1968
Hozzászólások