Szent Ignác útja – Camino Ignaciano

12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar dokumentumfilm, 94 perc, 2021

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?
A Szent Ignác útja gondolatébresztő külső és belső utazás, mely az élet igazi kalandját, az útkeresést és önmagunk megtalálásának lehetőségét kínálja. A spanyolországi történelmi helyszíneken forgatott 90 perces dokumentumfilm közelről, személyes hangvételű elbeszéléssel, érzékenyen mutatja be, hogyan válik egy zarándoklat életváltoztató úttá. A filmben szereplő négy fiatal zarándok lelkigyakorlatát az úton egy spanyol jezsuita lelki vezető – José Luis Iriberri SJ – kíséri, aki egyben a nézők lélek-útikalauzává is válik. A zarándokok Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítójának nyomában járnak, aki népszerűséget hajszoló katonából vált lelki vezetővé, és aki 500 évvel ezelőtt elsőként tette meg a ma már Camino Ignacianóként ismert, Loyolától Manresáig tartó, 640 km-es életváltoztató útját. Tolvaly Ferenc filmje először mutatja be az út spirituális és vizuális szépségeit.
Bemutató dátuma: 2021. szeptember 9.

Stáblista

Hozzászólások

Szerinted?
Robelin nov. 02. 20:08:10 Előzmény Böhöm
Valószínű, mert én azt hittem, hogy A viskó c. filmhez fűzött válaszára reagálok. De tévedtem.
Nem tudom, hogyan hozzam helyre.
1/10
Böhöm nov. 02. 19:32:36 1/10 Előzmény Robelin
Bocsánat, ha tévedek, de nem kavarodtak picit össze a válaszok? Most mindketten Tolvay Ferenc: Szent Ignác útjáról írtunk? Ha igen, akkor én most elvesztettem a fonalat, de nagyon…
Robelin nov. 02. 16:47:35 Előzmény Böhöm
Kedves Böhöm!
A film valódi, megtörtént eseményt dolgoz fel. Az író nem rögtön a baleset megtörténte után írta meg a történteket, hanem hosszabb ideig várt vele, és később döntött úgy, hogy kiadja könyvként, amit ez után vittek csak filmre.
A film kissé eltér a könyvben olvashatóktól. Sajnálom, hogy nem domborították ki élesebben, hogy a valóságban a főszereplő segítségével kapták el az igazi gyilkost. Egyébként megvádolták az apát, hogy azért tudta, hol a holttest, mert ő helyezte oda. Csakhogy közben történt egy újabb gyilkosság, amiről tudták, hogy nem lehetett a megvádolt apa, és így már más hozzáállással folytatták a nyomozást.
Mackenzie (Mack) a börtönben felkereste a gyilkost és beszélt vele.
Ez mutat rá, hogy a megbocsátás nem azonos a "gyere a keblemre" gondolattal, hanem a gyűlölet, harag nélküli tudomásul vétellel. A fájdalom így is, úgy is megmarad, viszont az elfogadás az, hogy megtanul együtt élni az új helyzettel.

Mivel én kétszer jöttem vissza klinikai halálból, tudom, hogy a hitelesen, őszintén megfogalmazott leírás nem lehet művészi. Mert akkor nem az őszinteséget adja vissza, hanem beleviszi az író fantáziáját.
Kétszer próbálták meg megfogalmazni és leírni azt, amit én "éltem" át, de, mivel nem tudták olvasmányossá tenni abban a formában, ahogy megtörtént, akartak rajta változtatni, amihez nem járultam hozzá, így azt mondták, úgy viszont, abban a megfogalmazásban kicsi az esélye, hogy befusson.
Tehát vagy művészi, vagy őszinte. Vagy kiszínezve, vagy sehogy. Én az utóbbinál maradtam. Amit akkor "átéltem", az egy csodálatos tanulás volt számomra. De az csak nekem szólt. És nem üzent senkinek semmit.
És ennek ismeretében nekem csodálatos volt a film. Ezért írtam az előzőeket.
Mégis miért adta ki a könyvet Mackenzie barátja? Hogy azoknak az útkeresőknek, akiknek erre van szüksége, legyen ez egy vándorbot a kezükben.
1/10
Böhöm nov. 01. 20:44:29 1/10 Előzmény Robelin
Válasz lentebb…
1/10
Böhöm nov. 01. 19:25:49 1/10
Kedves Robelin!
Elfogadom, hogy lehet olyan állapotban, vagy tapasztalásokon túl az ember, amikor látja a mondanivalót ebben a filmben, amit például én - és a kritikák és hozzászólások alapján még sokan mások - nem látnak. Vagy ha úgy tetszik, az átlaghoz képest magas az elvárás horizont.
Mégis azt gondolom, hogy egy bármilyen művészet alkotás jóságának egyik nagyon markáns fokmérője az, hogy a hallgatóság mekkora részét tudja valamivel megszólítani. Lehet az, hogy mindenkinek mást jelent, de senkit nem hagyhat a művészet teljesen az út szélén. Ha sokan a hallgatóságból “kisodródnak” az intellektuális szerpentinen, akkor az két dolog miatt lehet: vagy túl magas az elváráshorizont - tehát a művészet öncélú, vagy az adott alkotás valóban gyenge, rossz.
Hadd hozzak egy személyes példát:
Egyik kedvenc könyvem A kis herceg, eddigi életem során legalább tízszer elolvastam, 3 különböző nyelven. Azért kedvenc, mert egészen mást üzent gyerekként, fiatal felnőttként, szülőként, szülő nélküli “gyerekként”. De mindig határozottan üzent valamit.
Persze ez szélsőséges példa, mert A kis hercegnek pont a sok rétegű üzenet az erőssége. De akkor is, mindennek, ami művészet, ezt a “mindenkinek üzenést” valamilyen szinten tudnia kell. És ez a film láthatóan művészet akart lenni. Lehet, hogy az is, csak sokmindenkit az út szélén hagy. Ez szerintem mindenképpen komoly hiba. Főleg úgy, hogy már a cím, téma és alkotók miatt is nagyon szűrt az a közönség, aki ezt a filmet egyáltalán elkezdi nézni.
Ezért ez az én véleményem:
Ez a film így “ kifejezetten rosszat tett … a vallásos témájú filmek megítélésének”.
“Kár volt ezt így közönség elé engedni.”
Természetesen, lehet hogy tévedek, ez csak egy vélemény.
2/10
offtopic
picipc nov. 01. 09:10:18 2/10 Előzmény picipc
Az előbb megbizonyosodtam arról, hogy a filmet tényleg Tolvaly Ferenc írta és rendezte. Úgy hittem, csak felhasználták a nevét, de ezt a filmet tényleg ő követte el! Sajnálom, hogy ilyen alkotás került ki a kezei közül.

Amíg a Tibetben a lélek (amit leginkább csodáltam eddig is) szépsége lírai, a Szent Ignác útjáról szóló film mondanivalója szájbarágós, jelenetei kínosan amatőrök. Míg előbbinél az utómunkák során hozzátett hangok (nem csak zene) ráerősítettek a film üzenetére, itt az erős külső motívumokat mutató zene lehetetlenné teszi a belső útra való fókuszt.

Szent Ignác forgatásánál a covid miatt láthatunk üres utcákat, amint egy FB-interjúból kiderült. De ha így van, miért nem került bele a kerettörténetbe? Miért tesz a film - legalábbis az első 30 percben - úgy, mintha ez egy átlagos út lenne, de a világ éppen őrületbe csavarodott?

Például a negyven nap lélekúton, ami teljesen más formában ír spanyolországi zarándoklatról, e filmmel szemben abszolút hiteles és átélhető. Bár könyvről van szó, mégis árad belőle a zene, mint TF korábbi műveiből, melyeket ezután is örömmel forgatok és hallgatok.
2/10
picipc okt. 31. 22:42:24 2/10
Jaj... Ma találkoztunk a Duna World csatornán a filmmel. De minek?
Fantáziátlan rendezés és kivitelezés: egy vezetővel néhány huszonéves sétál Spanyolország tájain. Mindeközben a vezető dogmatikus üzeneteket tol. A zarándoklat távolról sem életszerű, mintha külön a filmre szabtak volna. Ráadásul a zene legtöbbször egyáltalán nem odaillő. Közel fél órát vártunk (sajnos másokat is meghívtam), a tényleges lelki történések, helyi kultúra vagy bármi nem dogmatikus megjelenjen a képernyőn, sajnos hiába. Csak kiüresedett, lapos keretek, így éltük meg. Kong a film, mint a hazai óriási, lelketlen templomok. Elvesztegetett idő volt. Hogy szerezhették meg a filmhez Tolvaly Ferenc nevét - ami egyébként megszólított -, rejtély. Mert TF filmjei és könyvei és előadásai sokkal magasabb színvonalat képviselnek.
Legalább újabb tíz évig nem nézek állami TV-t, interneten keresztül sem.
Robelin okt. 31. 20:55:07 Előzmény Böhöm
Kedves Böhöm! Egyelőre még nem neked szól ez a film, ezért nem szólított meg téged, ezért nem találtad jónak, szépnek, érdekesnek. De az elvetett mag majd (mikor eljön az ideje) megkezdi munkáját. Mi más szemmel nézzük, és ezért értjük, hogy milyen üzenetet hordoz magában ez a film. Azon a hullámvölgyön túl vagyunk, ami most még előtted áll. De a mi hullámvölgyünkön még nem vagyunk túl, és ezért számítanunk kell arra, hogy nekünk is megjönnek majd a kérdőjelek. Azok, amelyek akkor és ott lesznek pont olyanok, mint amilyenek az előttünk járókat is megpróbálták. Mert a fejlődés útján mindannyian végig megyünk. Bármennyire nem számítunk rá.
6/10
pihes szept. 17. 14:06:08 6/10
Mondom én, pihenés közben kifejezetten ajánlott HAT/TÍZ
10/10
sankara jún. 19. 20:36:32 10/10
Minden percét értékesnek találtam, a mondanivalója ott lüktet bennem is. Talán már nem közelről szól, hanem csak mint valami távoli tam-tam tompa dübbenése, de én ezt nagyon becsülöm. Ismerem ezt a hangot százezer éve már.
Összes hozzászólás