A Máramarosi-havasok kétezres csúcsainak oldalában csobog két forrás, amelyek - később egyesülve - a Kárpát-medence és a magyar Alföld legendás folyóját indítják el 962 km-es útjára. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza forrásaihoz gyalogosan kell zarándokolni, de még az első 100 kilométer zúgó, robogó Tiszája sem alkalmas arra, hogy csónakjainkat vízére bocsássuk. A születés környezetét és körülményeit megismerni viszont mindenképpen tanulságos, mondhatni, kötelező a Tisza végigevezésére készülő vízitúra résztvevőinek.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
Hidetoshi Nakata
2015 nov. 03. - 18:06:05
10/10
végre egy értelmes,értéket képviselõ mûsor,van ilyen is.
20pontos
Március 15, a Duna Word-ön, a csodálatos, békés Tiszáról, a fecskék lakta védett, löszös, almosot partokról gyönyörû felvételek, a befészkelõ partifecskékkel.
És mindez kotrasztként, az éppen elõtte a TV2.-n bemutatott képsorokkal: a hírekben mutatták: márc. 15 emlékére a budai Várban bemutatót tartottak - gyerekeknek - a 1948-as huszárokról, ahol kis (8-10 éves kölkök) kipróbálhatták a korabeli szuronyos puskával, hogyan lehet - fellógatott zsákokkal imitálva - ledöfni az ellenséget.
Parádés.
Az erõ, az ifjú hímek, a katonai erõ...
Itt ma a Várban a szuronnyal való emberölést mutatták be , amit a gyerekek - nyilván az elvakult boldog szülõk egyetérésével - követve a felnõttek példáját, hatalmas vigyorral boldogan döfték a fellógatott, emberméretû zsákokba a gyilkos fegyvert..
(ahogy Karinthy írta: és akkor pont a hasába jött a szurony)
Nagyon megütött a dolog.
Én 69-70-ben katonaként, mint pontonos hidász, szolgáltam.
A Tiszánál.
Csodás tavaszi élményeim közé tartozik, egy ilyen márciusi partraszállási gyakorlaton, átérve a meredeg partra, hirtelen gyors tavaszi zápor jött, nyakunkat behúzva vártunk, pár perc, és elvonult.
És ekkor láttam a csodát, pár másodperc alatt a parti fûz bokros vesszõk rügyei kipattantak, és a barkák ezüst színe elárasztotta hajtásokat, a partot. Mint gyorsított felvétel, kitárulkozva.
Tudtam, itt a tavasz, vége a hosszú rettentõ havas télnek, a sorszolgálatnak, itt a tavasz, és mér cssk a nyár, és leszerelek.
A retinámba égett a kép.
Talán a legszebb katonai élményem, amit a Tisza ajándékozott nekem.
Mindezt, az azóta megszüntetett sorkatonaság érájában.
Megszüntetett, nehogy igazán megtudják a fiatalok, hogy mi az igazi függõség, préselés, megalázás, parancs végrehajtás, vakon követés, hajsza, ha tetszik, ha nem...
No meg persze ellen reakcióként az antimilitarianizmus.
Ami ugy nem kívánatos.
Köszönöm, Tisza.
Köszönöm a választ!
Tõlem nyugodtan adhatták volna 25-én is, a Liszt-oratóriumot kivéve többet ért volna, mint az összes többi karácsonyi szokásos vacak. Valami ócska kanadai filmet adnak adásidejében inkább, hát ez van.
A múltkor a rövidpályás úszó világbajnokság közvetítése miatt maradt el, most nem tudom miért, a következõ napokban az ünnepi mûsorok miatt fog. Azért remélem, 8-án már fogják folytatni; és nem lesz 'elfelejtve' a végének a leadása...
Kár, hogy ilyen hitvány módon kezeli Duna a sorozatot.
Egy ideig hetente adták, aztán kimaradt egy-egy hét, most meg áll az egész,
három részt még nem adtak le, és ki tudja, mikor fogják.
Döbbenetes hozzáállás, méltatlan egy köztévéhez.
A Kerekek és lépésekhez és az Európa kék szalagjához hasonlóan ez is egy csodálatos sorozat lett, nagyon szép felvételekkel, és hozzájuk illõ zenével! :)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar dokumentumfilm sorozat, 2011
Hozzászólások