A szigetek, elzártságuknak, megközelíthetetlenségüknek és külön állásuknak köszönhetően, a Csendes-óceántól a Karib-tengerig hosszú ideig ellenálltak a nyugati civilizáció pusztító mellékhatásainak. Míg a kontinensek természeti tájait mára sok helyütt gyökeresen átalakította a nagyvárosokat, autópályákat és gyártelepeket építő ember, addig a szerencsésebb tengerközepi földdarabokon máig virul az őshonos növényzet. És amíg Észak-Amerikában vagy épp Ausztráliában - kis túlzással - már csak mutatóba maradt néhány őslakos, a Csendes-óceán egyes dzsungel borította szigetein állítólag olyan törzsek is akadnak, melyek még soha nem kerültek kapcsolatba a külvilággal.

Ez a paradicsomi ősállapot azonban ma már a legtávolabbi, legősibb élővilágú/kultúrájú szárazulatokon is megváltozóban van. A globális társadalmi és természeti átalakulások hatásai alól immár bolygónk legtávolabbi zugai sem képesek kivonni magukat, s ezzel olyan fajok, élőhelyek és tradíciók kerülnek veszélybe, melyek esetleges eltűnése pótolhatatlan veszteséget jelentene a múlt értékeire, tudására egyre jobban rászoruló emberiség számára.

A sorozatban efféle átalakuló, "érintetlenségüket" manapság elvesztő csodavilágokba látogatunk. Egyebek mellett szemtanúi lehetünk, hogy a globális felmelegedésnek milyen drámai következményei vannak kibontakozóban Fidzsi és Izland szigetén; rádöbbenünk, hogy az eddig teljes politikai elszigeteltségben élő Kubában a diktatúra enyhülésének és a globális kereskedelmi vérkeringésbe való bekapcsolódásnak is megvannak a maga súlyos árnyoldalai; és a Galápagos című epizódban elszoruló szívvel vesszük tudomásul, hogy a Darwint egykor megbabonázó ökológiai gazdagság a fokozódó emberi jelenlét kövekeztében mára súlyos veszélybe került.