A film nemzetközi alkotógárdája 14 éven át kísérte figyelemmel a címben szereplő épület és a hozzá kapcsolódó vallási közösség életét. Az egyetlen megmaradt ortodox zsinagógát Makón 2002-ben újították és avatták fel. A "kis templom" - ahogyan az elszármazott makóiak nevezik - jelenti számukra ma is a kapcsolatot szülővárosukkal. Május végén minden évben találkoznak, hogy emlékezzenek rabbijukra. Különböző életutak tárulnak elénk Makó, London, Tel-Aviv, Jeruzsálem, New York városából, ahonnan visszatérnek a makói rabbi, Vorhad Mózes sírjához.
A film 2002-ben a Budapesti Ökumenikus Filmszemlén a dokumentumfilm kategória díj nyertese volt.