Az alig 120 km hosszú Jordán a szélsőségek folyója. Forrásvidéke a hósapkát viselő, 2814 méter magas Hermon-hegy olvadékvizeinek köszönhetően kifejezetten üde, az általa táplált Hula-tó környéke pedig az állatok valódi paradicsoma: lagúnáiban vízibivalyok hemperegnek, a nádas mélyén mocsári hiúzok settenkednek, a parti fák tövében pedig vadkanok kutatnak lehullott gyümölcsök után. És ez az idill a Jordánt egészen a Kinereti-tóig elkíséri, ahol - csakúgy, mint évezredek óta - az ember és a kormoránok egymástól nem zavartatva igyekeznek a tóból a mindennapi betevőt kihalászni. Innen délre azonban a táj képe egy csapásra megváltozik: a vidék mind kopárabbá válik, mind sivatagosabb arcot ölt, és a folyót kísérő zöld galériaerdő is keskeny csíkká szűkül. A bibliai tájakon átkanyargó Jordán haláltusája végül a Holt-tengert elérve ér véget, ahol 405 méterrel a tenger színe alatt végleg kileheli a lelkét.