Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Tejút

16 éven aluliak számára nem ajánlott magyar játékfilm, 82 perc, 2007

Értékelés:

23 szavazatból
Szerinted?
24 hozzászólás

Értékelés:

23 szavazatból
Szerinted?
24 hozzászólás
"A Tejút egy sajátos természetfilm, amiben nem zsiráfokat, pingvineket látunk, hanem embereket. Ebben a filmben nincs város, nincs vidék, nincs politikai konfliktus, csak a bioszféra, az időtlen táj, és ezek a furcsa és titokzatos lények - azaz mi emberek. (...) Ez a film bizonyos szempontból sokkal kevesebbet ad a nézőnek, mint a hagyományos filmek, más szempontból viszont sokkal többet. A filmet nézve talán sikerül olyan tudatállapotot teremteni, amely élőhelyünket annak láttatja velünk ami: egy csodálatos bolygó a végtelen űrben." - Fliegauf Benedek

Stáblista

Szereplők

Balázs Péter profilképe Balázs Péter Balogh Sándor Benedek László Breckl János

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
alma63 2021 okt. 20. - 11:32:06 10/10
egyik kedvenc filmem, de csak moziban lehet vegig nezni
Válasz
offtopic
Jim Hacker 2012 febr. 29. - 18:54:23
Ez a neves rendezõ, Fliegauf Benedek, vajon látta az 1969-es 'Tejút' c. filmet? Furdal a kíváncsiság.
Még ez is lehet, hogy majd elkészíti a 'Csatorna', 'Tákép csata után' vagy a 'Nyírfaligat' c. filmek magyar változatát. Mert azok is nagyon jók voltak ám.
Válasz
perry 2010 ápr. 09. - 18:37:25 Előzmény perry
Közben a blogodat néztem és jók a képek:)
Válasz
perry 2010 ápr. 09. - 08:59:51
Erre csak azt tudom írni te ilyen vagy én meg másra érzékeny.:)
Válasz
perry 2010 febr. 02. - 18:36:40
Ja, és ha végképp nem akarod megnézni akkor Cinikusz Fanyalgikusz Földes kritikáját kell csak
elolvasni.
Válasz
perry 2010 febr. 02. - 09:30:50
Az álmaink képek, a festészet látvány a film pedig lehet, hogy ezek összessége.
Csak van egy kis bökkenõ, itt vagyunk a XXI. században, ott ahol videoklip életet élünk, gyorsítókon és felpörgetõkön tengetjük napjainkat.
Alig marad idõ a családra, sms bonyolítjuk életünk mindennapjait, gyereket szültök és óvodába adjátok, család fenntartok és nincs idõm a szülõi értekezletre.
Amúgy pénz, hatalom, mámor és Ámor nektek odafenn, kuli meló kis "szent" család pedig ide lenn.
Csajozós rozzant BMW neked, hogy legyen diszkó baleseted, kis nyugdíj nekem, hogy legyen min tengõdnöm.
Na akkor meég ez a Tejút is, jön ezzel az esztétika meg hosszú filmetûd izével.
Meg azután Rorschach-próba mondja Filegauf, hogy nézzek tintapacákat "osztán" megmondja milyen személyiség is vagyok.
Aztán jót mosolyog rajtunk, ezt is kipróbálta mert, hogy .moleskonak miért nem képzõmûvészet,
Redfieldnek "képernyõkímélõ", és blöf de élvezem.
Lottynak egyszerûen csak jó, pprogramnak pedig
akár zen meditáció vagy transzcendens képi kristálypalota:).
Persze mit tehetek, én is beállok a sorba nekem képi kompozíciók egymásutánja és hat rám
a kép és szimbiózisba kerülünk, új képet teremt bennem érzéseket szólaltat meg és már nem is igazán érdekel a fenn említett rohanás 75 percig, de jajj az már lejárt és a valóság következik........
Válasz
Redfield 2009 máj. 11. - 20:18:22
Ja... és a képiek fantasztikusak, de ez nyílvánvaló.
Válasz
Redfield 2009 máj. 11. - 20:15:53
Fliegauf Benedek készített egy jó hosszú, Sims-es képernyõkímélõt. :) Na jó, nem. Nehéz egyébként errõl a filmrõl gondolatokat megfogalmazni, mert érzéseket kelt, azokat pedig még nehezebb. Tényleg nagyon nagyon meditatív, és erõsen altató hatású, de erõs. A kettõsségében van meg a hatása. Annyira egyszerû, hogy üvölt róla a blöff, mégis nagyon mély. Volt már veled olyan, hogy éjjel csak nézted a csillagokat, távol mindentõl és mindenkitõl? Teljesen belemerül az ember, még ha szinte nem is történik semmi. Eltávolodik önmagától, a megszokott környezettõl. Na ez is olyan. A film szereplõi idegenek számunkra, nem tudunk azonosulni semmilyen mértékben sem velük, nem tudunk hozzájuk állni átlagos filmnézõs érzelmekkel-gondolatokkal, mert ott van a távolság, és az a valami, az a cseppnyi kis érzet: a közelség, amirõl ez a film mesél.

9/10 (bár értékelni is roppant nehéz)
Válasz
pprogram 2008 dec. 02. - 13:25:53
Ez hosszúra sikerült, de most már elküldöm...

Ehhez a filmhez a szokványos közeledésmód szimplán az unalmat és a haszontalan mûvészieskedés érzését fogja kiváltani, erre érdemes felkészülni. Mivel úgy érzem, tudom, Fliegauf mit szeretne közölni az alkotásaiban, ehhez mérten mondhatom, ez a szándék nem mindig és nem teljes egészében képes megvalósulni, így történt ez most is. Az a fajta belsõ csend, aminek „bemutatására” törekszik, a tudat éber és tiszta állapota, az „õseredeti” természetben való idõzés a nyugati ember kondicionált tudatának idegen, ez az egyetlen ok, amiért számomra kicsit megkérdõjelezõdik a film létjogosultsága. Ugyanis, aki képes ilyen szemmel, „céltalanul” látni a dolgokat, annak ez a film „csak” egy megnyugvás lesz, hogy „lám, lám”, aki pedig nem képes, annak azon kívül, hogy talán elismeri a jól sikerült beállításokat, nem fog mondani semmit, mert várt tõle valamit, ami nem következett be. Szóval nem igazából értem a film „funkcióját”. De talán tévedek, s lesznek, akiknek éppen ez a film mutat meg magukból valami olyat, ami felé tartaniuk érdemes.

Mindemellett, ha saját szemszögembõl nézem a filmet, én rövidnek találtam, ugyanakkor feleslegesnek éreztem azokat a csavarokat, melyek majdnem minden jelenetben szerepeltek. Olyan érzésem van tõlük, mintha egyúttal intellektuálisan is meg akarna szólítani a rendezõ, mintha nem merné vagy szándékosan nem akarná nélkülözni az ilyen jellegû mondanivalót, „tanulságot”, amin az embernek „el kell késõbb gondolkodnia”, mint azt megszokhatta. Az elme rátapad, elkezdi keresni az összefüggéseket, a tartalmat, el akar jutni A-ból B-be, de mivel nem történik „érdemi” elõrehaladás, feszültté és idegessé válik, unja az egészet, magában mûvészkedõ szarnak titulálja s ha kialakult egy ilyen nézõpont, akkor ahhoz már konzekvensnek kell lenni egészen a film végéig és késõbb is. Az nézõk nagy részébõl ezt fogja kiváltani, a kisebb része pedig úgy fogja magasztalni, hogy cikázó gondolatoktól zajos tudattal ülte végig, a belsõ csend leghalványabb jele nélkül, s közben egy pillanatra sem adta fel intellektuálisan analitikus hozzáállását. Ez az emberi sznobság, de hát ez is csak egy dolog a sok közül.

Amire viszont a nyugaton programozódott tudatnak nagyon érdemes figyelni (mert azért kevesen vannak, akik életükben legalább néhány másodpercre ne tapasztalták volna az áhítatot, azt a csendet, ami önmagáért van és nem eredmények elérésére törekszik) : a legtöbb jelenet ezt a szinte lelegzetvisszatartott figyelemmel átitatott állapotot próbálja visszaidézni és „újraéletni” a nézõvel. Aki nem tudja mirõl beszélek, menjen ki a Margitszigetre és nézze egy kicsit a kõfalakon ugrabugráló bicikliseket. De közben ne várja, hogy „majd történik valami”, mert nem fog, csak legyen jelen és figyeljen.

A filmet, amennyiben vezetett meditációnak fogjuk fel, csak mérsékelten fogja elérni a célját. Amennyiben szemlélõdésnek, tárgy nélküli jelenlevésnek, ahhoz felesleges minden tárgy, így e film is. Ha van: jó, ha nincs: úgy is jó.
A mi tudatunk inkább a „tantrikus” (többszörös idézõjelben) módszerekkel tud mit kezdeni, a filmmûvészetben jobban szeretem azt a fajta megközelítést, mert inkább képes nyomot hagyni maga után. Amikor már nem lehet hova fokozni az érzelmeket és a ragaszkodást, megtörténik az elengedés. Ugyanúgy a csendet (vagy ha az szimpatikusabb Istent) kapjuk „végeredményként”, azzal a különbséggel –alkotói szemszögbõl nézve- hogy több embernek segítettünk vele, mint így. Persze az a „több” úgy is elenyészõen kevés lesz.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy megszületett ez a film, még ha nem is képes igazán beteljesíteni a célját.
Válasz
lecsosnokedli 2008 okt. 07. - 19:54:53
Én is nagyon kíváncsi vagyok erre, de még nem sikerült hozzájutnom.
A Dealer pedig a második kedvenc magyar filmem, de ahhoz is kell a hangulat; nem mindegy, hogy mikor nézi az ember.
Válasz
Összes hozzászólás