1958 végén váratlanul, megmagyarázhatatlan elemi jelenségként, tehetséges fiatalok találnak egymásra a Belváros szívében. Legfőbb találkozási helyük a Váci utcában található Muskátli presszó volt. Ennek az eleinte kis, majd később több száz fősre nőtt csoportnak egyik meghatározó alakja Dr. Végh László zeneszerző és röntgenorvos volt, akinek cselédszobájában egy-egy költői vagy drámai felolvasóesten néha ötvenen is összegyűltek. Különös szerencséjük volt, hogy még ismerhették a Mestereket, akiknek akkoriban a nyilvánosság helyett a hallgatás jutott osztályrészül. Szoros baráti kapcsolatba kerülhettek Kassák Lajossal, Korniss Dezsővel, Jakovits Józseffel, Füst Milánnal, Weöres Sándorral. Etikát, emberi tartást kaptak tőlük, egy olyan korban, amikor az absztrakt vagy nonfiguratív festészet, vagy az elektronikus zene politikai vétség és rendőrségi ügy volt. Két évtizeddel később ezt a társaságot nevezték el a "Nagy Generáció"-nak, akik közül több neves filmrendezőt, írót, festőt ismerhettünk meg, de akik közt találhatunk olyanokat is, akik kivívták maguknak a nagy "nevezetes névtelenség" státuszát. Kisfaludy András filmje.