Amint Kína megjelent a XXI. század gazdasági szuperhatalmaként, senki sem akadályozhatta meg a világtörténelem legnagyobb építkezési hullámát. Peking a leggyorsabb fejlődés éveit tapasztalja meg, mióta Hausmann újratervezte Párizst a XIX. században. Az olimpiára érkezett tömegek rácsodálkoztak Peking új arcára, amint a város sorra mutatta meg azoknak a szimbólumoknak a sorát, amelyeket a világ legkeresettebb építészei alkottak meg: a Vizeskockát és a Madárfészket, a Nemzeti Színházat, a CCTV-tornyot és a pekingi repülőteret. Miközben az idegen építészek Kínára gyakorolt hatása sokkal nagyobb is lehet annál, mint amennyit az általuk létrehozott épületek szimbolizálnak, egyes pekingiek kifejezik azt a véleményüket, amely szerint ezek az épületek "kulturális szempontból nem megfelelőek", és felteszik a kérdést, hogy valóban ezek-e a legnagyszerűbb nemzetközi építmények. A dokumentumfilm kérdéseket vet fel Kína jövőjével kapcsolatban, de ez mégis első sorban a város portréja, eltérő kultúrával és szellemiséggel, amely azonban holnapra talán végleg eltűnik.