Az álmodozó, fiatal müncheni nő, Lilly meggyőződéses romantikus alkat. Odaadó lelkesedéssel javítgatja a régi játék babákat, és szilárdan hiszi, hogy egy napon találkozni fog a nagy-nagy szerelemmel, de mindezidáig nem találta meg a Mr. Igazit.

Amikor levelet kap, amelyben tudatják vele, a velencei keresztapja, Gianni elhunyt, akinél gyerekként számtalan alkalommal töltötte a nyári vakációját -, úgy dönt, átmenetileg bezárja babaklinikáját és a keresztapja temetésére elutazik Itáliába.

A keresztapja házában - a zegzugos csatornák egyik ágában, Velence szívében, a festői, de kissé megviselt palazzo egyik termében Lilly meglepődve vesz észre egy betörőnek vélt személyt, aki Francesco Di Selariként mutatkozik be neki. A conte egy sármos hoteltulajdonos, és Gianni nagyon régi barátja.

Azonnal kölcsönös szimpátia alakul ki közöttük, és Lilly máris azt hiszi, végre rátalált a Mr. Igazira. Annál keserűbb lesz a csalódása, amikor Francesco egy közös étkezésük során, az ott váratlanul megjelenő Giovannát bemutatja, mint a menyasszonyát, egy elegáns, magabiztos velencei nőt, akivel már régebb óta együtt is él.

Mélyen megsértve, Lilly úgy dönt, soha többé nem fog találkozni ezzel a Francescóval - viszont a szándékából nem valósul meg semmi, ugyanis a végrendelet ismertetésekor meglepetés éri. A keresztapja a palazzója felét rá, a másik felét pedig Francescóra hagyta. Francesco, mint szállodatulajdonos, gondoskodni köteles a palota fenntartásáról.

Vajon miért hagy örökül a keresztapa ilyen jelentős vagyont a keresztlányára? És vajon miért lesz Francesco is társörökös, aki csupán Gianni sakkpartnere volt? Miközben Lilly találgatja a rejtély okát - vajon Francesco Gianni fia-e -, nos, eközben a pár egyre közelebb kerül egymáshoz.

Lillynek további aggályai is vannak: van-e joga Francesco és Giovanna kapcsolatát tönkretennie. Amikor pedig váratlanul megérkeznek a szülei, anyja és apja, Max Velencébe, feltárnak előtte egy mindezidáig rejtegetett családi titkot, ami az eddig szilárdnak hitt világát végleg megingatja…