A történet egy vonat étkezőkocsijában kezdődik az 1890-es évek elején, késő éjszaka. Idegen emberek ülnek egymás társaságában, és a házasság intézményének lehetetlenségéről folytatnak heves vitát. A társalgás egy pontján az addig szótlanul ülő Pozdnyisev váratlan szenvedéllyel szól közbe. Élete legféltettebb és legfájdalmasabb titka szakad ki belőle: Uraim és hölgyem, tudják meg, én vagyok az a Pozdnyisev, aki egy damaszkuszi tőrrel leszúrta a feleségét. A vallomás hatására mindenki elmenekül, kivéve egy embert. Pozdnyisev kíméletlen részletességgel tárja fel neki élete tragédiáját, olyan őszinteséggel, mintha gyóntatópappal ülne. Ki ez a titokzatos nő? És miért ilyen fontos neki ez a beszélgetés? Ezek a kérdések zakatolnak Pozdnyisev fejében és nem is sejti, milyen hamar választ lel kérdéseire.